20.fejezet. - Minden megoldódik.

Hey!:)

Meghoztam az új részt!:)

Talán annyit akarok hozzá fűzni, hogy ez nem lett valami jó rész...:/

Legalábbis szerintem.

Na, és még azt, hogy...

Hú! Mindjárt vége van ennek az évadnak is!:o

Milyen gyors volt, nem? :(

De jóhírem van!^.^ 

A blog nem marad abba! ;)

Egy jó ideig legalábbis még nem!:)

Lesznek még évadok bőven, tehát...

Nem tudom, hogy ez kinek jó hír, vagy kinek nem... Ezt is írjátok meg megjegyzésbe!:)

De remélem nektek tetszeni fog!:)

Jó olvasást!:)

xx

Minden megoldódik.

Cikáztak a szemeim a szeme, és a szája között. Ő is ezt tette. Lesütöttem a szemeimet, nem akartam, hogy lássa, hogy mit akarok. Megcsókolni. Ismét az övé lenni. Luke előrelépett, ezzel lecsökkentve teljesen a köztük tátongó távolságot, majd felemelte a fejemet. Tiltakozni akartam, de valahogy mégsem ment. Egyszerűen nem! És ekkor történt meg az, aminek nem kellett volna. Megcsókolt. És mi a meglepetés? Visszacsókoltam. Az ajkaink ismét szinkronban mozognak a másikéval. Régóta faltuk egymás ajkait, amikor elváltunk.

  - Pedig már elveszítettél!

  Másnap reggel. Hát, a tegnapi nap is meg volt. Miután Luke kiment ismét sírógörcs jött rám, majd később elmúlt. Fura… Simán megkönnyíthetném magamnak a dolgokat, de… Ashtonéknak is meg akarom könnyíteni. Nekik most a bandára kell ügyelni. Ezen kívül, Lukekkal nem jöttünk össze még a tegnapi után sem…

  Kopogtattak.

  - Kopp-kopp! – suttogtam magamban szokásomhoz híven. – Gyere! – szóltam a kint lévőnek, majd bejött Ash.

  - Szia! – mosolygott.

  - Helló! – mosolyogtam, miközben felültem. – Hát te? – vontam össze a szemöldököm.

  - Csak gondoltam köszönök. – ült le, mire én furán néztem rá. – Szia! – intett egyet, mire elnevettem magam. – Végre, nevetni látlak! – mosolygott ő is.

  - Igen… - kuncogtam a földet pásztázva. – Mostanában sokszor kapott el a sírógörcs. – meresztettem ki a szemeimet, majd vissza.

  - Hát, azt elhiszem! – mondta már komolyan, mire nekem is lefagyott a vigyor az arcomról. – Gyere, kész a reggeli! – állt fel.

Lementem vele együtt, majd amikor leértem, leültem Michaellel szemben, mire azon nyomban felállt, és felment az emeletre. Kicsit rosszul esett, de meg tudom érteni. Hiszen igaza volt múltkor… Ki kell békülnöm vele…

  - Ne foglalkozz vele… - simította meg a karom Calum. Ejha, ezek szerint elég feltűnően esett rosszul. Vagy csak kiismertek.

  Rámosolyogtam Calumra, majd Ash elém rakta a reggelimet. Elfogyasztottam, majd felmentem a szobámba és felöltöztem. Úgy döntöttem, most jött el a pillanat. Át kell mennem Michaelhez.

Meg is tettem, és bekopogtattam hozzá. Nem jött ki semmi hang, így kaptam az alkalmon, rászántam magam, és benyitottam. Michael az ágyán feküdt, és a telefonját nyomkodta. Fel sem nézett rám, nem tisztelt meg vele.

  - Bejöhetek? – kérdeztem halkan.

  - Persze. – sóhajtott. Beljebb mentem, majd megálltam az ágya mellett.

  - Figyelj, Michael… - kezdtem el, de ő éppen akkor állt elém, és hirtelen megölelt.

  - Semmi baj! – suttogta, és hallottam, hogy mosolyog. Visszaöleltem, bár hirtelen jött.

  - Nem haragszol? – toltam el kicsit magamtól.

  - Dehogy haragszom. – mosolygott. – De egyet ígérj meg! – lépett közelebb. – Nem mehetsz el Hollywoodba! – mutatott rám szigorúan.

  - De… - kezdtem el.

  - Nem! Cat, és ne gyere nekem azzal a szöveggel, hogy „a mi érdekünkben teszed” – próbált az én hangsúlyommal beszélni. – Mert ha tényleg azért tennéd, akkor eszedbe sem jutna, hogy elmenj. És ha a sajátodban tennéd, akkor sem! Tudom, hogy megviselt az, ami Lukekkal történt, de ez nem megoldás! Hogy elmenekülj a problémáid elől! Melletted vagyunk, Cat! Te egy nagyon fura lány vagy, fura gondolkodásmóddal. – bólogatott. – De ne menj el! – rázta a fejét. – És tudom, hogy igazából még azért akarsz elmenni, mert, hogy hátráltatod a bandát. Ez nincs így. – rázta a fejét. – Egyáltalán! – mosolygott. – Ha elmész, Ash, és Luke képtelenek lesznek akármire is figyelni. – forgatta a szemeit. – De persze nekünk is fontos vagy, érted? – mosolygott. – Szóval? – vonta fel a szemöldökét, mire elmosolyodtam.

  - Nem megyek el! – ráztam a fejem vigyorogva, majd Michael hálálkodva rám vetette magát. Úgy értem, megölelt…

  - Hé, hé, még egy dolog! – tolt el magától.

  - Mi lenne az? – vontam fel a szemöldököm.

  - Lukenak meg kell bocsájtanod. – nézett komolyan a szemeimbe.

  - Mi? – emeltem fel a hangom.

  - Shh! – tette a szám elé a mutatóujját. – Ne kiabálj, mi van, ez valami csaj dolog, hogy folyton üvöltözni kell? – forgatta a szemeit.

  - Mégis miért bocsássak meg neki? – kérdeztem most már kimért hangnemben.

  - Azért, mert nagyon szeret téged, Cat, és nélküled még az orra elé sem lát! – forgatta a szemeit. – Akkor nagyon hülye volt, rengeteget ivott, és nem volt magánál. Nem gondolta komolyan azokat, amiket mondott. Semmit nem akar jobban, csak téged, és azt, hogy maradj! – vonta fel a szemöldökét. Igaza van… Teljesen! De fura… Michael ébresztett rá mindenre! De, hogy ezekre miért nem jöttem rá magamtól?

  Meg kell tennem, amit mondott. Ashtonnak azt mondtam, hogy sétálni mentem, de igazából van, egy tervem Elmegyek a parkba. Írtam egy SMS-t Lukenak, hogy jöjjön ki 3-ra ide. Én 3 előtt 10 perccel értem ide, így leültem egy padra, és vártam. Később éreztem, hogy valaki megérinti a vállamat. Elmosolyodtam, és megfordultam. Luke mosolygós arcával találtam szembe magam, mire nekem is el kellett mosolyodnom.

  - Szia. – ölelt meg, és én vissza is öleltem rögtön. Láttam rajta a meglepődöttséget, de nagyon vicces volt.

  - Szia! – mosolyogtam, és még jobban szorítottam magamhoz.

  - Miről akartál beszélni? – ült le mellém. – Hallgatlak. – én viszont nem mondtam semmit, csak simán megcsókoltam. Nagyon meglepődött, mert hirtelen nem csókolt vissza. Kicsit megijedtem, hogy ő nem akar már tőlem semmit, de amikor átkarolta a derekam, és az ölébe húzott, minden világos lett. Ő is akar engem. Hiszen Michael is ezt mondta. – Hm… értem! – nyelt egy nagyot, miután elváltunk, mire én elnevettem magam. – Minden világos! – mosolygott, majd ismét megcsókolt. Hihetetlenül boldog voltam, akkor, abban a pillanatban. Minden rendbe jött egy nap alatt. Hála nagy részben Michaelnek.

Mivel nem küldtem be semmien „kérvényt”, hogy vegyenek fel a Hollywoodi egyetemre, így nem kellett elintéznem semmit ez ügy érdekében. Lukekkal megbeszéltünk mindent, és utána hazamentünk. Végül Ő, és Ashton is kibékültek. Teljesen. Utána pedig egy kicsit elhülyültek, 4-en, nekem viszont semmi kedvem nem volt végignézni, azt, ahogy lerombolják a házat, így felmentem a szobámba. Aztán amikor hirtelen nem hallottam semmien hangot, megrémültem. Igen, nálunk ez így van. Itt, ha fura hangokat hallasz, akkor minden normális, ha viszont csönd van, na, akkor van a baj. Lementem az emeletről sietősen, és azt láttam, hogy Michael az ajtóban áll, lazán nekitámaszkodva a félfának. Ashton, és Luke a kanapén ülve videó játékoztak, Calum pedig egy banánnal hülyéskedett.(?) Egyedül az a furcsa, hogy ha még Ashton is videó játékozik, - bár most nem FIFA, mert azt ki nem állhatja. – akkor Michael miért nem? Hűha! Vajon ki lehet az ajtóban, akinek ennyire kell adni a laza stílust? Odamentem Ashtonék mellé, és leültem a kanapéra melléjük.

  - Ki az, akinek Michael ennyire játssza a lazát? – próbáltam figyelni, hogy mit csinál, de nem láttam, hogy kivel beszélget.

  - Az új szomszéd. – mondta Luke. – Valahonnan nekem nagyon ismerős. – vonta össze a szemöldökét.

  - Nem tudod a nevét? – kérdeztem.

  - Nem hallottam semmit a beszélgetésükből. Ashton? – kérdezte a mellette ülő, szintén csak félig rám figyelő bátyámat.

  - A.a! Vigyázz, vigyázz! – szólt Lukenak a játékkal kapcsolatban. Megforgattam a szemeimet, és odamentem az ajtóhoz. Kíváncsi voltam, hogy ki lehet az „új szomszéd!”

  - Szia! – bújtam át Michael karja alatt, és meglepő személy fogadott. – Mac? – kérdeztem hitetlenül.

  - Szia! – integetett édesen.

  - Te meg mit keresel itt? – kérdeztem összevont szemöldökkel.

  - Ideköltöztünk a szomszédba, és gondoltam beköszönök. – mutatott a szemben lévő házra. Oh, szóval Mac ismét a szomszédom lesz? Nem rossz… De akkor miért Michaellel beszélget? Oh… hát persze! A buliban ők nem tudtak lecuppanni a másik szájáról.

  - Te meg min röhögsz? – kérdezte Michael. Uppsz! Ezek szerint túl hangosan fejeztem ki a jó kedvemet ebbe belegondolva. Haha!

  - Semmi, semmi! – hessegettem. – Mac, figyelj! Ismered a környéket? – kérdeztem mosolyogva.

  - Nem igazán… - húzta el a száját!

  - Fantasztikus! – emeltem fel a hangom vigyorogva. – Akkor majd Michael elkísér! – néztem a fiúra, aki értetlenül nézett rám, de láttam, hogy akarja.  Vágtam egy „Gyerünk már!” fejet, majd elkezdtem megtolni a hátát. – Gyerünk! Még mielőtt lemegy a nap! – toltam ki. – Majd gyertek! – mondtam, majd becsuktam az ajtót.