XIII.fejezet.- Ezt nem akartam átélni.

Sziasztook!:)

Előre mondom, ez egy nagyon nagyon hosszú rész lett!

Azt hiszem, jól sikerült, remélem végigolvassátok, és nem tartjátok soknak!:) 

Örülnék pár kommentnek...

Az nem kifejezés, hogy mennyire. :)
Ó, és előre mondom azt is, hogy ebben +18-as jelenet van....Csak gondoltam szólok....:D

Ja, télleg azt is el kell mondanom, hogy a rész végéért utálni fogtok :(

Sajnálom.:(

És a következő részekben, megígérem, hogy több lesz a párbeszéd, ugyanis sokan mondtátok emailban, hogy azt hiányoljátok a történetekből!

Igyekszem eleget tenni nektek!:)

Jó olvasást!:)

xx

 Ezt nem akartam átélni.

  - Most véged van! – mondta, majd felém kezdett el futni, mire én is futásnak eredtem, Ashton elől. Végigkergetett az egész házon, majd ismét a nappaliba értünk, mikor a kanapé mögé mentem, így „biztonságban” voltam. Ashton átmászott a kanapén, és gyorsan elkapott, és ismét felemelt a levegőbe, és a konyha fele kezdett vinni. Próbáltam kiszabadulni a karjai közül, de túl szorosan fogott, nem tudtam kiszabadulni. Miközben ficánkoltam, arra lettem figyelmes, hogy Luke nyitja a bejárati ajtót, és megdermed. Nem láttam, hogy ki áll az ajtóban. Luke lassan hátranézett Ashtonra, és rám, majd arrébb állt. Az ajtóban Ők álltak. Ismét. A szüleim. Mi a faszt akarnak tőlem? Nem hiszem el, hogy nem tudnak minket békén hagyni! Ahogy Ash is meglátta őket, rám nézett, és felém küldött egy halvány mosolyt, én azonban dühösen vizslattam az ajtóban álló személyeket.

  Lassan odasétáltam az ajtóhoz, Luke mellé. Azt hittem el fog menni mellőlem, de nem ment. Sőt, még inkább szorosabban állt mellém.

  - Mit akartok? – kérdeztem dühösen.

  - Cat! – szólt rám Ash, majd mellém állt.

  - Semmi baj. Nem akarunk zavarni. – mosolygott anyám.

  - Pedig azt teszitek. – „szóltam be” ismét.

  - Cat, hagyd abba! – szólt rám ismét a bátyám. Megbánóan, de mégis még mindig dühösen sütöttem le a szemeimet a padlóra. – menny be egy kicsit jó? – simogatta meg a kezem. Kicsit megnyugodtam a hangjára, és az érintésére, majd bólintottam egyet, és odamentem Calum, és Michael mellé a konyhába, akik még mindig sütögettek valamit.

  - Jól vagy? – kérdezte Calum. Bólintottam egyet, majd felültem a konyhapultra, Michael elém állt, és megsimogatta a térdem, nyugtatásképp, hogy nincsen semmi baj. Az igazat megvallva, csak dühös voltam. Semmi szomorkodást nem éreztem, egyszerűen csak dühöt, amiért nem tudnak békén hagyni, és folytatni a saját kis remek életüket.

  Ash, Luke, és a „szüleim” még mindig ott álltak az ajtóban, és beszélgettek valamiről, de nem tudom, hogy miről. Azt hiszem nem is beszélgettek, jobban inkább veszekedtek. Csak halkan. Egyszer csak azt hallom, hogy Ash dühösen azt mondja, „Cat velünk marad, és kész! Rohadtul nem nyitok vitát! Főleg veletek nem! Jóformán kitagadtátok, és még van képetek idejönni, és azt mondani, szeretnétek ha Catarina veletek menne. Kibaszottul nem fog. Nem is akar veletek találkozni, de ezt meg is értem. Nekem sincs sok kedvem látni titeket. Velünk marad, és kész. Sziasztok.” –ezzel becsukta az ajtót. Sosem láttam még Ashtont ilyen dühösnek. Tényleg nagyon felhúzta a dolog. Vagyis a szüleim tényleg azt akarták, hogy visszamenjem velük. Igaza volt Ashtonnak, nem fogok! Eszemben sincs! Ashton becsapta az ajtót, amire összerezzentem, majd feltrappolt az emeletre dühösen. Egy kicsit megijedtem a viselkedésétől. Ránéztem Lukera, aki csak megvonta a vállát, mondván nem tudja mi baja van. Felsóhajtottam, majd Ashton után mentem. Kopogás nélkül benyitottam résnyire a szobájába, ő pedig csak állt az ablak előtt, az ablak peremén támaszkodva. Beljebb mentem, becsuktam magam mögött az ajtót, majd erre a hangra Ashton is hátra nézett. Elmosolyodtam, amit viszonzott. Közelebb mentem hozzá, mire megfordult.

  - Ash figyelj, nem tudom mi a baj, azon kívül, hogy azt akarták, hogy elmenjek velük, de tudd, hogy én nem akarok velük elmenni,  nem, én veled, vagyis veletek maradok, ti vagytok a családom, és… - nem tudtam befejezni, ugyanis Ash rögtön letámadott egy hatalmas öleléssel.

  - Sajnálom, hogy így kiakadtam, csak…- kezdett el magyarázni.

  - Semmi baj. – szakítottam most én félbe, majd éreztem, hogy elmosolyodik. – Gyere, menjünk le, segítsünk a fiúknak a sütiben – mosolyogtam, majd megnyaltam a szám. Kézen ragadtam, és levonszoltam az emeletről.

  Mind az öten sütit csináltunk, és a végeredmény roppant finom lett! Persze nem sok jutott nekem, ugyanis mind a négy fiú rögtön neki esett a sütinek, nekem viszont alig maradt. De nem is baj.

   - Na, mit csinálunk ma este? – kérdezte Michael a kanapéról.

  - Elmehetnénk bulizni. Úgyis holnap lesz az első koncertünk itt, előtte kell ez kis lazulás. Nem? – vetette fel az ötletet Calum. Mindenki beleegyezett, majd mindenki ment a dolgára. A szobájukba. Én is így tettem,  és amint felértem a szobánkba, Luke feküdt az ágyon egy szál boxerben, és nézte a tévét. A látványra az alsó ajkamba haraptam, majd közelebb mentem, és bebújtam mellé az ágyba. Átkarolt, és közelebb húzott magához. A kezemet a hasára vezettem, és simogatni kezdtem.

  - Hm… tetszik a látvány mi? – kérdezte huncut hangon.

  - Nem rossz. – feleseltem.

  - Mi az, hogy nem rossz?  - kérdezte vissza, majd lovagló ülésben rám nehezkedett, és csikizni kezdett, ahol csak ért. – Mondd, hogy Luke a legesleghelyesebb, legviccesebb, és legjobb pasi az egész világon. Ja, és neki van a legjobb teste! Gyerünk mondd ki! – követelőzött.

  - Dehogy mondom! – fuldokoltam a nevetéstől.

  - Akkor kínozlak még egy kicsit jó? – folytatta a tetteit.

  - Ne, kérlek ne! – kérleltem.

  - Akkor mondjad cica! – hajolt a fülembe, és súgta bele. Ebbe a tettébe beleborzongtam.

  - Luke a legesleghelyesebb, legviccesebb, és legjobb pasi az egész világon. Ja, és neki van a legjobb teste! – teljesítettem a kérését, mire abbahagyta. Fájdalmasan nyöszörögtem, mivel mindenem elzsibbadt a kínzó érintésétől, miután lemászott rólam.

  - Sajnálom. – kért bocsánatot nevetve, majd a pólóm alá vezette a kezét, és simogatni kezdte a hasam, csillapítva a zsibbadást. Egy idő után tényleg kellemesebb lett az érzés, és már csak élveztem az érintéseit. Egyre nagyobbakat sóhajtoztam amin Luke nagyokat mosolygott. Becsuktam a szemeimet, és próbáltam pihenni egy kicsit, amikor megéreztem Luke ajkait az enyémen. Rögtön visszacsókoltam, majd fordítottam a helyzetünkön, és most én kerültem Luke felé. Mint múltkor, megint perverz bosszút akartam állni, de amikor felfogta mit akarok tenni, rögtön visszafordult, így megint ő került fölém.

   - Naa, ez így nem ér – biggyesztettem le alsó ajkamat.

  - Dehogynem! Nincs kínzás! – csókolt meg ismét.

  - Akkor te miért kínozhattál? – utaltam a csikizésére.

  - Az más. – válaszolt félvállról.

  - Mégis miben? – vontam össze szemöldököm.

  - Ebben. – nyomta nekem ágyékát, mire halkan felnyögtem, ő pedig hangosan felkuncogott.

  - Oké, most már tudom miben más. – nyöszörögtem.

  - Akkor jó. – csókolt meg ismét. Szenvedélyes csókolózásunk közepette a fiúk rontottak be hozzánk.

  - Asszem tényleg meg kéne tanulnunk kopogni. – jelentette ki Michael.

  - Csakugyan? – kérdeztem vissza szarkasztikusan.

  - Khm… - köszörülte meg a torkát Ashton, arra utalva, hogy Luke még mindig rajtam fekszik. Megforgatta a szemeit, majd lemászott rólam, Ash pedig önelégülten elvigyorodott.

   - Oké, Cat, Luke, öltözzetek, megyünk bulizni – csapta össze a tenyerét Calum.

  - Most? – csodálkoztam.

  - Este 8 van édes szívem. – ült le mellém Ash. Ránéztem az órára, ami 8 óra 09 percet mutatott. – Na, gyerünk öltözzetek, lent várunk titeket! – álltak fel mindannyian, majd kimentek a szobából. – Ja, és ne most „enyelegjetek!” – kiabált még fel Ashton.

Gyorsan összekaptuk magunkat, és én, bár vacillálva, de kiválasztottam ezt:

Feltettem egy kis sminket:

És már kész is voltam! Remek munkát végeztem. A fiúk mindannyian fekete csőgatyát viseltek, és hozzá egy pólót. Tök jó összeállítás…

Lukekkal lementünk az emeletről, és a fiúk már a kanapén ülve vártak minket. Bezártuk az ajtót, majd mentünk is a kocsi felé. Elindultunk egy szórakozóhelyre, ami igazából kívülről inkább egy lerobbant épületnek tűnt volna, nem egy buli helyszínének. Elég ijesztő volt…

Mikor bementünk az épületbe, szinte a lélegzetem is elakadt. A tomboló tömeg hatalmas volt, a zene dörömbölt, és minden második ember vagy rohadtul be volt drogozva, vagy pedig segg részeg volt. De most azt hiszem ez jól jött a sok stressz után. Mindenki szétszéledt, szerintem a legtöbben csajozni. Luke azt mondta, elmegy üccsiért, én pedig addig leültem a pultoshoz. A pultos csaj aranyos volt, elbeszélgettünk egy kicsit. Néha láttam, ahogy Ash engem keresgél a szemével, és amikor megtalál, visszafordul a dolgára. Luke elég sokáig elmaradt, és nem is találtam meg a szememmel, amikor kerestem, szóval úgy döntöttem, hogy elmegyek és megkeresem. Elköszöntem a pultos lánytól, akit mellesleg Jessicának hívtak. Persze egy 10 évvel biztos idősebb volt nálam, szóval ezután sem fogom felkeresni. Amúgy is másodállásban örömlányként dolgozik, szóval nem tudom, hogy miért is álltam le vele beszélgetni… Talán az azelőtti pár pohár Whisky okozhatta a hatást. És igen, tudom most jön az a kérdés, hogy 17 évesen, minek iszom… 1 év múlva nagykorú leszek, és ezt az 1 évet nem fogom az egy egy alkalmi alkohol fogyasztás nélkül tölteni. Persze Ash nem nézné jó szemmel, ha egy pohárnál többet innék, de amit nem tud, az nem fáj neki. Na mindegy, szóval elindultam megkeresni Lukeot.

*Luke szemszöge*

Elmentem venni valami üccsit, vagy piát, a pulthoz. Odamentem, és mielőtt kértem volna bármit is, egy nálam talán egy kicsit fiatalabb csaj jött mellém:

  - Szia szépfiú! – köszönt rám incselkedve. Nekem viszont semmi tervem nem volt ezzel a csajjal.

  - Öm… helló! – köszöntem minél lényegre térőbben, hogy én nem akarok beszélgetést folytatni vele.

  - Tudod… én most pont ráérek – tekergette egy hajtincsét.

  - Aha, jó neked. – fordultam el.

  - Na mi van, bevágjuk a durcát picim? – fogta meg az állam, és maga felé fordította. Elkaptam a kezét, és levettem az államról, mire kikerekedtek a szemei. Szerintem most fogta fel, hogy visszautasítottam. – Ugye ezt te sem gondoltad komolyan? – vonta fel a szemöldökét, és beszélt ribancosan.

  - A lehető legkomolyabban gondoltam, szóval ha lehet, kerülj el messziről oké? – mentem távolabb.

  - És mi van, ha azt mondom nem? – jött megint közelebb hozzám, majd egy hirtelen mozdulattal lesmárolt. Megpróbáltam ellökni, és sikerült is. Nem akarom megcsalni Catet, én őt szeretem, és senki mást. Oldalra pillantottam, és megláttam Őt. Cat ott bámult minket, kikerekedett szemekkel. Olyan ártatlannak nézett ki, ahogy csak ott állt, és próbálta feldolgozni mindezt. Borzasztóan éreztem magam. Bár nem az én hibám volt, én nem akartam ezt tenni. Ránéztem a csajra, aki lesmárolt, és ő is látta Catet, aki minket vizslatott. Elnevette magát, azon, hogy Cat mennyire megtört, majd közel jött hozzám megint, és megfogta a kezem. Azonnal kirántottam a karom az övéjéből, és most durvábban löktem arrébb a csajt, majd odasiettem Cathez, aki még mindig ugyanúgy nézett minket. Mikor már csak egy lépés választott el minket egymástól, Cat hátrálni kezdett, így nekiütközött a falnak.

*Cat szemszöge*

Lefagytam. Ez meg mit művelt itt? Komolyan smárolt egy másik lánnyal? Ráadásul ezzel a ribanckülsejű kurvával? Jézusom. Annyira hülyének érzem magam, amiért tényleg bedőltem ennek a Luke Hemmings „Szeretlek” dumának. Most csakis hülyének érzem magam, és dühös vagyok. Nagyon. Luke felém igyekezett, én pedig hátrálni kezdtem, míg a hátam nem találkozott a fallal. Nem akartam vele beszélni. Most nem! 

   - Figyelj Cat… – fogta meg a kezem.

  - Ne érj hozzám! – rántottam el azonnal az érintéséből magam.

   - Sajnálom, tudom, hogy most azt hiszed, hogy az történt, de nem! Hidd el nekem, kérlek! Én téged szeretlek! – hadarta el.

  - Tudod Luke, ha ezt úgy 5 perccel ezelőtt mondod, azt elhiszem! De most… - néztem a csajra, aki már egy üveg piát iszogatott a pult előtt ülve. Azt hiszem nem érdekelte, hogy mi mit csinálunk.

  - Pedig el kell hinned! – mondta követelőző hangon.

  - Tessék? Még te oktatsz ki engem? Tudod nem én smároltam úgy 2 perccel ezelőtt egy kurvával. Elfelejthetsz Luke. Örökre. Azt hittem, te más vagy. De tévednem kellett. Ugyanolyan vagy, mint minden más idióta. Csak le akartál fektetni, aztán meg áttértél egy másik csinibabára akit megdughatsz. Ezek szerint, amilyen véleményt alkottam rólad legeslegelőször az igaz volt! Egy fasz vagy! – ordibáltam vele, de a zene annyira hangos volt, hogy csak mi ketten hallottuk. Dühös voltam, csalódott, és szomorú. Mintha a szívem ezeregy darabra tört volna. Luke csak állt ott, és azt hiszem eléggé felidegesítettem az utolsó mondatommal, de nem érdekelt.

 Engem még így sem tudna bántani, hogy így beszéltem vele. Fogtam magam, és elmentem Luke mellett, vissza a régi helyemre. Mostanára, már teljesen kijózanodtam, szóval nem nagyon álltam szóba senkivel, csak ültem a pultnál, és néztem ki a fejemből. Megpróbáltam mindezt kiverni a fejemből, elfelejteni, de nem ment. Túlságosan is szeretem ahhoz Lukeot! Igen, szeretem őt. Bármennyire is egy rohadék. Lenéztem a nyakláncomra, amit még tőle kaptam. Akaratlanul is elmosolyodtam a medál látványára. Már most hiányzik, de még mindig dühös vagyok rá. Nagyon.

  Egyszer csak éreztem, ahogy két kéz, a derekamra simul. Azt hittem Luke az. Megfordultam, és egy velem egykorú, talán egy-két évvel idősebb fiú állt előttem.

  - Egy ilyen csinos lánynak nem kéne sírnia. – mosolygott, majd letörölte a hüvelykujjával a könnyemet. Észre sem vettem, hogy sírtam. Ezen a fiún érezni lehetett az alkohol szagát, és, hogy nincs teljesen magánál miatta. Kezei még mindig a derekamon pihentek, ami már nagyon zavart, így elrántottam a kezeit onnan, mire ő megragadta a csuklómat, és erősen megszorította, ami borzasztóan fájt.

  - Most itt, az lesz, amit én mondok, világos cica? – suttogta a fülembe, amitől kirázott a hideg, rossz értelemben. Nagyon rossz értelemben. Megijedtem. Nem kifejezés, hogy mennyire. Most azt kívántam, hogy valaki idejöjjön, és megmentsen. Valaki, a 4 fiú közül. Akárki. Megpróbáltam kiszedni a kezeimet az övéből, de így csak azt értem el, hogy erősebb lett a szorítása. – Nem hallottam a választ. – rántott rajtam egyet, és még erősebbre vette a szorítást. Így már ott nyomban azt kívántam, hogy jöjjön valaki. Úgy éreztem, nyomban eltörik a csuklóm. Kezdett a kezem zsibbadni, és még mindig rettenetesen fájt, ráadásul még nem volt vége. A kérdésére nem feleltem, csak nyeltem egy nagyon.

  - Engedjen el. – néztem a sajgó csuklómra, de nem engedett el, csak gonoszul elmosolyodott.

  - Nem, nem drága, a játéknak itt még nincs vége. Még csak most kezdődött. – kezdte el puszilgatni a nyakam, ami miatt azon nyomban elkapott az undor. Hányingerem lett az alkohol szagtól, és attól, hogy most bemocskolta a nyakamat, az ő nyálával. Úgy éreztem nyomban oda taccsolok.

 Hirtelen azt látom, hogy Luke felénk közeledik nagyon dühös fejjel, és elrántja tőlem a fiút, majd behúz neki egyet. Összerezzentem, ahogy megütötte. Most komolyan megijedtem Luketól. Felém fodult, kézen ragadt, ott ahol az előbb a fiú szorongatott. Érintésére felszisszentem, de nem érdekelte.  Kézen ragadott, és a kijárat felé kezdett vonszolni. Most is borzasztóan fájt, ahogy fogta a csuklóm.

  - Luke, ez nagyon fáj. – próbáltam leszedni a mancsát a csuklómról, de nem sikerült. Sőt, még a szorítása is erősödött. Jóformán szenvedtem a karjai közt. El kellett viselnem. Fogalmam sem volt, hogy most mi a terve, hogy mit akar tenni.

  - Hová megyünk? – kérdeztem rá.

  - Haza. – válaszolt félvállról.

  - Miért? – kérdeztem meg, de azonnal meg is bántam.

  - Hogy miért? Azért, mert az a pasi odabent kis híján meg akart téged erőszakolni, azért. És mert beszédem van veled. – indult el megint. Kiértünk a helyszínről, és egészen hazáig így vonszolt. Beértünk a lakásba, és végre elengedett. Én összerogytam a kanapéra – azaz leültem – és a rettenetesen sajgó csuklómat dörzsölgettem. Ránéztem a kezemre, és a csuklómon körbe, teljesen kék-lila volt. Mintha egy olyan színű karkötő lett volna rajtam komolyan. Nagyon csúnya volt. Már ha pusztán hozzáértem, üvöltenem kellett volna a fájdalomtól, de visszafogtam magam. Luke bement a fürdőszobába, és egy fáslival jött ki. Leguggolt elém, én viszont hátrébb csúsztam a kanapén. Még mindig egy kicsit megijedtem az előbbi viselkedése miatt, amiért mondtam neki, hogy fáj amit csinál, de nem érdekelte, sőt még szorosabban fogott. Ránézett könnyáztatta arcomra, és megbánás tükröződött rajta. Azt vettem ki a szeméből, hogy ő nem akart engem bántani. Ezt elhittem neki. Ő soha sem lenne képes engem bántani. Óvatosan megfogta a kezem, de nem ott ahol fájt.

  - Ez most egy kicsit fájni fog. – jelentette ki a szemembe nézve, és megvárta míg bólintok. Így is tettem, majd nagyon óvatosan, és lassan betekerte a kezem a fáslival. Valóban fájt. Miután végzett, lehuppant mellém. – Sajnálom. – biccentett megbánóan a csuklómra. – Én nem akartam, csak… - folyt ki egy könnycsepp a szeméből, amiért fájdalmat okozott nekem. Direkt nem szólaltam meg, azt akartam, hogy megmagyarázza. Azt akartam, hogy nyomós oka legyen. Nem csak erre, hanem arra is, hogy miért csókolózott azzal a lánnyal. Eddig nem hagytam, hogy megmagyarázza, hát most hagyom. – Csak dühös lettem, amiért ennyire nem bízol bennem. – nézett mélyen a szemembe. Összevontam a szemöldököm, ugyanis nem értettem, hogy érti ezt. – Az a lány csókolt meg engem. Nem volt időm reagálni, olyan gyorsan történt. Rögtön ellöktem magamtól. Én csakis téged szeretlek. – fejezte be. Nekem is könnyek gyűltek a szemembe. – Hiszel nekem? – biccentett felém. Nem tudtam, mit mondjak, csak beszélni kész szájjal ültem ott. – Bebizonyítom, hogy téged szeretlek, és senki mást. – jelentette ki.

  - Tessé… - kérdeztem volna vissza, hogy ezzel mit akar mondani, de elhallgatott egy csókkal. Ez a csók sokkal másabb volt, mint az eddigiek. Ez sokkal szenvedélyesebb volt. Először nem tudtam mit tegyek, de aztán nem tudtam ellenállni. Visszacsókoltam. Luke lassan az ölébe húzott, és úgy csókolóztunk tovább. Beletúrtam a hajába, mire belenyögött a csókunkba. Kezei a hátamon indultak keresőkörútra, a ruhám zipzárja után, amit meg is talált. Lassan, szinte már-már kínzóan húzta le, majd felemelt, én a dereka köré fontam a lábaimat, és felvitt a szobánkba. Ott nekinyomott a falnak, így nem kellett kapaszkodnom a nyakába, és ezzel kaptam az alkalmon, és levettem róla a felsőjét, majd a látványra az alsó ajkamba haraptam. Visszahúzott a faltól, és gyengéden lefektetett az ágyra, majd fölém mászott.

 Egy könnyed mozdulattal felemeltem a csípőmet, így le tudta szedni rólam a ruhát, így már csak egy fehérneműben feküdtem alatta. A nyakamat lepte el apró puszikkal, közben én a nadrágja gombjával cseszekedtem, több-kevesebb sikerrel. Felkuncogott ügyetlenségemen, majd a kezét enyémre vezette, eltolta onnan, és ő kapcsolta ki a gombot. Fordítottam a helyzetünkön, és az ő segítségével levettem róla a nadrágot. Ismét ő került fölém, majd megemelte a derekam, és kikapcsolta a melltartómat, majd elhajította valamerre. Akaratosan, ismét én akartam felülre kerülni, és miközben rámásztam, „véletlenül” hozzáértem férfiasságához, mire felnyögött, majd a boxere aljába akasztottam az ujjamat, és lehúztam róla. Már éppen nyúltam érte, amikor elkapta a csuklóm – direkt nem ott fogott meg, ahol fájt – és felrántott magához.

  - Nem, nem ma éjjel nem lesz ilyesmi. – csókolta meg a nyakam, majd ismét ő kerekedett felül. Nem értettem, miért ellenkezik a kényeztetést illetően.

  - Tessék? Miért nem? Hisz szeretted, ha… - kezdtem bele.

  - Nekem nem a szád kell, hanem te. Bár hadd jegyezzem meg, oda meg vissza vagyok az ajkaidért. – simított végig rajta, majd megcsókolt. Csókolózás közben, a bugyimtól is megszabadított, bepozícionálta magát, majd a szemembe nézett. Meg várta míg bólintok, majd így is tettem. Lassan, és kínzóan hatolt belém, mindeközben a szemembe nézett, ami nagyon zavarba ejtő volt, ami miatt félre is vezettem a fejemet, de ezt nem hagyta sokáig, megfogta az állam, és ismét maga felé fordított, majd megcsókolt. Mikor már úgy ahogy megszoktam a fura érzést, mozogni kezdett. Addig csinálta, míg mind a ketten elértük azt a bizonyos érzést. Fáradtan és teljesen szétesve feküdtünk egymás karjaiban. Szeretem Lukeot, és nem akarom elveszíteni. Tudom, hogy az a lány csókolta meg őt, és ehhez Lukenak semmi köze. De még mindig benne van a fejemben az a látvány. És bárhogy is próbálom, nem tudom kiverni a fejemből. Most már nem. Döntenem kell, hogy kockáztatok, és adok Lukenak még egy esélyt, vagy… Vagy elfelejtem őt.