XII.fejezet.- Kellemetlen meglepetés...

Hellóka!:)

Ismét hoztam az új részt, némiképp késéssel...

De hosszúra sikeredett, szóval ez kárpótoljon benneteket!:)

A következő részt is hamarosan hozom, ne számítsatok hatalmas várakozásra...

Addig is jó olvasást!:)

xx

Kellemetlen meglepetés...

 

 

  - Srácok, elmegyek sétálni. – mondtam, miközben a dzsekimet hámoztam le az egyik fogasról. Mikor nem hallottam semmi választ, odanéztem a srácokra, akik meg sem hallották, hogy szóltam nekik. – Srácok, itt nagyon meleg van, azt hiszem, én levetkőzöm. –játszottam a pasi agyukkal, de semmi. – Azt mondtam, elmegyek! – emeltem fel a hangom, mire mindegyik fiú elmosolyodott. – Nem úgy…! Idióták… - mosolyogtam én is – Sziasztok – mentem ki az ajtón. A hotelból is kimentem, majd elindultam a hatalmas Los Angeles utcáin. Út közben belebotlottam egy áruházba. Úgy gondoltam, mivel egyedül vagyok, és ráadásul imádom a ruhákat, bementem körülnézni. Köszöntem az eladónak, majd a szoknyák felé vettem az irányt. Oldalra tekintettem, és amit ott láttam lesokkolt. Ott álltak a…

Ott álltak a szüleim. Ott álltak, és a babaruhákat nézegették, közben nevetgéltek. Nevetgéltek. Nélkülem is ilyen boldogok. Hogy lehettem én ezzel a családdal, 16 éven keresztül. Most már van egy másik családom is. De ebbe most ne menjünk bele. Miközben gondolkoztam, észre sem vettem, hogy mereven bámulom őket.

  - Jól van? – simogatta a meg a kezem mellettem álló nő. Halvány mosolyt küldtem felé, tudatva, hogy jól vagyok. A nő visszamosolygott, és elment a másik irányba. Ismét ránéztem a szüleimre… vagyis ránéztem volna, csakis eltűntek onnan. Biztos elmentek máshová nézegelődni. Semmi kedvem összefutni velük. Sietősen ballagtam a kijárat felé, amin ki is léptem, majd elindultam visszafele a hotelhoz. Ahogy befordultam a hotel felé vezető kis utcához, ismét a szüleim tárultak elém. Vajon követnek? Épp a kocsiba pakolták be az éppen vett ruhákat. Csakhogy nekem erre kéne mennem haza. Hogyan menjek el, anélkül, hogy meglássanak? Ismét nem vettem észre, hogy mereven bámulom őket. Egyedül arra lettem figyelmes, hogy apám rám néz. Csak nézett, és én is néztem őt. Mind a ketten lefagytunk. Anya hevesen beszélt apához, aki figyelembe se vette, csak engem vizslatott. Mikor anya megunta, hogy a falnak beszél, odanézett, ahova apa bámul, vagyis rám. Ő is teljesen lefagyott a látványomtól. Apa hirtelen felém kezdett jönni lassú léptekkel, mire én teljesen megrémültem. Hátrálni kezdtem, mire apa megállt. Ismét felém jött, én pedig ismét hátráltam, majd egyszer csak a hátam, a hideg falnak ütközött. Az irányt jó messze akartam venni. Innen jó messze. Gyorsan futásnak eredtem vissza az áruház utcája fele. Csak futottam 1-2 percet, mikor hátrapillantottam, és apának, se anyának nyoma sincs. Megálltam, felsóhajtottam, majd most már sétálva haladtam tovább. Csak sétáltam, és próbáltam összeszedni a gondolataimat. Nem történt nagydolog, csupán összefutottam a szüleimmel, akik jóformán kitagadtak. Sétálás közben kikötöttem egy parkban. Leültem egy padra, hátradőltem, és csak néztem ki a fejemből, és gondolkoztam. Ez nekem sok volt egyszerre. Ismét. Úgy éreztem, most megint felszakadtak a régi sebek.

   Nagy gondolkodásom közepette, észre sem vettem, hogy beesteledett. Kezdett az idő hűvös lenni, és az eső is csöpörgésnek kezdett, de nem annyira, hogy elázzak.

  - Cat! Jézusom, Catarina! – kiabált magából kikelve a felém közeledő bátyám, Ashton. Gyorsan lekapta magáról a pulcsiját, és a vállamra terítette. – Mi a faszt csinálsz itt hmm? Mégis mit képzeltél? Miért nem szóltál, hogy ilyen sokáig elmaradsz? Miért nem telefonáltál, vagy valami? Mit képzeltél? Aggódtunk érted, értve vagyok? Soha többet nem teszed ki a lábad a közelemből, megértetted? – vette egy kicsit lejjebb a hangját, de még mindig kiabált. A hangneme miatt, összerezzentem. Miközben beszélt hozzám, leguggolt elém, és mélyen belenézett a szemembe, és azt hiszem észrevette, hogy sírtam. Megbánt arcot vágott. Azt hiszem azért, mert kiabált velem. De megérdemeltem. Tényleg nem szóltam nekik, de… értitek.

Ash lágyan megfogta a kezem, és felsegített a padról, majd szorosan átölelt. Érzem, hogy a lábaim elemelkednek a földtől. Ash felemelt, mint egy babát, és elindult velem. Nem nagyon érdekelt, hogy az emberek hülyének néznek minket amiatt, hogy Ash így visz. Most csak az érdekelt, hogy minél hamarabb hazaérjünk. Miközben Ash vitt, behunytam a szemem, és mélyen beszívtam az illatát, és önkéntelenül is elmosolyodtam.

   Azt hiszem egy kicsit elszunyókáltam Ash ölében, ugyanis a következő, amit látok, hogy az ágyamban fekszem, pizsamában, mellettem Luke édesdeden alszik. Felültem az ágyamon, és hunyorítottam, hátha látom az órát, hogy mennyi idő van, de nem láttam. – mivel sötét van, a lámpák le vannak kapcsolva, éjszaka volt.

Ismét Lukera néztem, aki ugyanúgy szuszogott. Elmosolyodtam, és felkeltem az ágyamról. Megdörzsöltem a szemeimet, majd a fürdő felé vettem az irányt. Felkapcsoltam a villanyt, becsuktam az ajtót, és megmostam, az arcomat. Belenéztem a tükörbe, és azt hittem, hogy valaki olyas valakit fogok látni, aki megviselt, depressziós fejű, de nem. Egy egyszerű lányt láttam benne, aki boldog akar lenni, és az is. Boldog voltam, csak egészen eddig nem vettem észre. Ismét elmosolyodtam, majd oldalra pillantottam. Luke állt az ajtóban, egy szál boxerben, és hunyorítva.

  - Jól vagy? – kérdezte reggeli rekedtes hangján. Vicces, mert nem reggel van, hanem éjszaka. Ismét el kellett mosolyodnom a látványra, majd Luke elé léptem. Lassan megcsókoltam, amit viszonzott. Mindig is imádtam a csókját. Nem az az erőszakos csóktípus, hogy rögtön bejutást kérjen. Először eljátszadozik az ajkaimmal, aztán kér bejutást. Imádom. – Aggódtunk érted. – suttogta a számba.

  - Tudom… sajnálom. – sütöttem le a tekintetem. Megfogta az állam, és magam felé fordított, majd ismét megcsókolt.

  - Hol voltál? – vonta össze a szemöldökét.

  - Csak… jártam egyet. – hazudtam, majd kerültem ki őt, és kimentem a szobába, majd megálltam a közepén, és keresztbe tettem a karjaimat magam előtt.

  - Ilyen sokáig? – jött utánam, majd mögém állt. Gyorsan megfordultam, és szembe találtam magam vele. – Cat… mi történt? – lépett közelebb. Felsóhajtottam, és leültem az ágyra, Luke pedig mellém. Ismét vettem egy nagy levegőt, majd elmeséltem Lukenak mi történt.

  Miután befejeztem a kis történetemet, Luke átölelt. Eldöntött az ágyon, rajtam felülkerekedve. Megfogtam a nyakában lévő kis nyaklánc medálját, és magam felé húztam, majd eljátszottam vele.

  - Nem lesz semmi baj – mosolygott, majd nyomott egy lágy puszit az orromra, mire elmosolyodtam. Nagyon jól esik, hogy mindannyian ennyit törődnek velem. Annyira szeretem őket.

Luke mélyen a szemembe nézett, mire nekem lefagyott a mosoly az arcomról. Én is mélyen, és minél lényegre térőbben néztem a szemeibe. Luke szemében látszott a féltés, aggódás, düh, amiért nem szóltam, hogy elmegyek, és ennyit aggódtak értem. És végül a szemében még egy érzelem látszódott. A vágy.

Lassan közelített ajkaim felém és végül el is érte őket. Szenvedélyesen faltuk egymás ajkait, miközben Luke keze bejárta a testem minden egyes szegletét. Mind a ketten tudtuk, hogy ez most hol fog kikötni. És most éjszaka van. Most csak nem rontanak be a fiúk hozzánk.

   Lassan kezdtem el lehámozni Lukeról a pólóját, de ő megfogta a kezem, leállítva engem. Feltápászkodott rólam, és az ajtóhoz sietett. Bezárta azt, majd visszajött abba a testhelyzetbe, ahol abbahagytuk. Ismét tettem egy próbálkozást Luke pólójával, de most már engedte. Levettem róla, majd elhajítottam a szoba másik felébe. Most Luke kezdett el a pólóm aljával szórakozni, majd egy pillanat alatt le is szedte rólam. Fordítottam a helyzetünkön, és most én kerültem felülre, de Luke ezt nem hagyta sokáig, visszagyűrt maga alá, majd folytatta a csókunkat. Elszakadt tőlem, majd megnézte az alatta elhelyezkedő „látványt”. A látványtól megnyalta a száját, és beleharapott alsó ajkába. Most ismét megpróbáltam fordítani a helyzetünkön, de ugyanaz történt.  Mikor már éppen felülkerekedtem, Luke ismét visszagyűrt maga alá. Fogalmam sincs, miért csinálja ezt.

  - Kérlek. – nyöszörögtem, mivel én akartam most felülkerekedni. Luke nem mondott semmit, csak mellém dőlt, és magára húzott. Önelégülten elvigyorodtam, és beleharaptam az alsó ajkamba, mikor én is igen nagy örömmel vizslattam Lukeot.

   - Ezt csináld még egyszer. – szinte nyögte a szavait.

  - Micsodát? – vontam össze szemöldököm.

  - Akkor majd én. – vont vállat, majd megcsókolt. Lágyan, enyhén beleharapott az alsó ajkamba, miközben a nadrágomat próbálta leszedni rólam. Kicsit segítettem neki benne, így könnyedén megszabadultam az anyagtól. Luke ismét fordítani akart a helyzetünkön, de nem akartam engedni, ám ő sokkal erősebb volt, így nem esett nehezére az ellenkezésemnek ellentmondani. Hú! Ez furán hangzott.

  Az este, vagyis az éjjel hátralevő része fantasztikusan telt. Már ha fogalmazhatok így. Elvesztettem valamit, viszont annak adtam, akit szeretek. Nem bántam meg.

  Lágyan kinyitottam a szemeimet, és a nap, égető sugaraival szinte rögtön szembe találtam magam. Magam mellé néztem, de Luke nem aludt mellettem. Biztos lent van már. Mélyen beleszívtam a levegőbe, és egy isteni illattal találkoztam, ami lentről jött. Remélem az íze is ilyen finom lesz. Felkeltem az ágyamról, feltettem egy kis sminket, megmosakodtam, és gyorsan felkaptam ezt:

  Leszaladtam a lépcsőn, és Michael, Calum, Luke, és Ashton a konyhában sürgölődtek. Ahogy látom meggyes sütit csináltak. Nyami, a kedvencem.

  - Jó reggelt! – köszöntek kórusban, majd Luke odajött hozzám, és egy lágy csókot nyomott a számra.

  - Hé! – nyafogott Ashton, hogy ő nem kapott reggeli puszit. Megforgattam a szemeimet, és odaszaladtam a bátyámhoz.

  - Ne aggódj, te sem maradsz ki! – öleltem át, majd Ashton hirtelen felkapott, és megpörgetett a levegőben.

  - Mi az, hogy nem adsz a saját bátyádnak egy rohadt puszit mi? – próbált komoly hanggal beszélni, de elnevette magát, miközben ide-oda forgolódott velem.

  - Oké, oké adok, adok, csak kérlek tegyél le, ez borzalmas! – nyafogtam.

  - Addig nem, míg nem kapok! – fordította el a fejét, hogy oda adjak neki puszit. Adtam neki egy jó cuppanósat. De ez nem akármilyen volt. Mikor a szám a bőréhez ért, kinyújtottam a nyelvem, és hogy nevezzem nevén a dolgot, „tehén puszit” nyomtam az arcára, aminek hatására egy „fújj” kíséretében letett gyorsan a földre, és az arcát törölgette, miközben és már fulladozva nevettem.

  - Most véged van! – mondta, majd felém kezdett el futni, mire én is futásnak eredtem, Ashton elől. Végigkergetett az egész házon, majd ismét a nappaliba értünk, mikor a kanapé mögé mentem, így „biztonságban” voltam. Ashton átmászott a kanapén, és gyorsan elkapott, és ismét felemelt a levegőbe, és a konyha fele kezdett vinni. Próbáltam kiszabadulni a karjai közül, de túl szorosan fogott, nem tudtam kiszabadulni. Miközben ficánkoltam, arra lettem figyelmes, hogy Luke nyitja a bejárati ajtót, és megdermed. Nem láttam, hogy ki áll az ajtóban. Luke lassan hátranézett Ashtonra, és rám, majd arrébb állt. Az ajtóban Ők álltak. Ismét. A szüleim. Mi a faszt akarnak tőlem? Nem hiszem el, hogy nem tudnak minket békén hagyni! Ahogy Ash is meglátta őket, rám nézett, és felém küldött egy halvány mosolyt, én azonban dühösen vizslattam az ajtóban álló személyeket.