XI.fejezet.- Első nap. Első meglepetés.

Sziasztok!

Ez a rész meglehetősen rövid lett, tudom. Nincs mentségem rá,

De azért remélem tetszeni fog.

Jó olvasást!

xx

Első nap. Első meglepetés.

  - Jól van, megyek már! – kiabáltam ki a házból a fiúknak, akik már a kocsiban ülve, felpakolva mindent mentek volna a repülőtérre, onnan pedig megkezdeni turnéjukat. Igen, eljött ez a nap is. Nagyon vártam már, és most is várom. Nagyon izgatott vagyok e miatt az egész szitu miatt. Csodálatos lesz!

  Gyorsan kiszaladtam a házból, bezártam az ajtót, majd beszálltam a kocsiba hátra, Luke, és Calum mellé. A repülőtérre vezető út körülbelül másfél órás volt, ami egy kis beszélgetéssel, hülyüléssel, hamar eltelt. Odaértünk, Kiszálltunk a kocsiból, kipakoltuk a cuccainkat, majd elindultunk a nagy nagy repülőtérre. Nem kellett sok ellenőrzésen átesnünk, ugyanis a fiúknak saját gépük van, szóval egyből felszállhattunk, amit meg is tettünk. Mindenki elfoglalta magát az úton. Calum, és Michael zenét hallgatott, Luke elaludt a kis pingvinével a kezében. Egyedül Ashton bámult ki mereven a repülőablakon. Odaballagtam, majd leültem mellé. Elég furán nézett. De ezt rossz értelemben. Szomorú volt a tekintete. Mintha valami nyomná a lelkét.

  - Valami baj van? – kérdeztem. Ash rám nézett, majd átvetette az egyik karját a vállaim fölött, és szorosan magához húzott. Úgy ölelt át, mintha sohasem akarna elengedni. Mintha félne, hogy el akarok menni tőle, és itt akarom hagyni. Pedig ez eszembe jutott. És soha nem is fog. Rettentően boldog vagyok velük, és ezt nem fogom feladni. Semmi miatt sem.

  - Örülök, hogy itt vagy velem. – suttogta a fülembe. Elmosolyodtam e szavai hallatán. Örül. Örül, hogy itt vagyok vele végre, 16 év után. 16 évet kellett várnia, hogy átölelhessen.

   - Én is örülök, hogy veled vagyok. – mosolyogtam, majd eltoltam kicsit magamtól. Hozzábújtam, majd lassan elaludtam a bátyám karjaiban.

   - Cat! Cat, ébredj, itt vagyunk. – simogatta az arcom Ashton. Pillegve kinyitottam a szemeimet, majd felültem. Mikor leszállt a gép, mindannyian kimentünk a repülőből, és ahogy láttam este volt. Inkább éjszaka. Jó sokáig utaztunk. Mindegy. Kimentünk a repülőtérről, és már ott várt minket a kocsink (bár fogalmam sincs, hogy, hogy.) Beszálltunk, és láttam, hogy a csomagtartóban ott vannak már a cuccaink. Elindultunk a hotelba, ami körülbelül fél órás út volt. Kiszálltunk a kocsiból, kipakoltunk, és bevittük a cuccainkat a szobánkba. Wow! Gyönyörű volt ott minden. Tiszta luxus. Ezt még azt hiszem, meg kell szoknom. Ashtonnak, Calumnak, és Michaelnek volt külön szobája, én viszont Lukekkal voltam egy szobában. De ez nincs ellenemre. És neki sincs. – Milyen meglepő –

Kipakoltuk a cuccainkat, majd lefeküdtünk aludni. Nagyon fáradtak voltunk, a sok utazástól, és holnap pedig még „szabad napjuk” van a fiúknak, azaz semmi koncert, semmi interjú, vagy hasonló cuccok.

  A nap enyhén simogatta az arcomat reggel. Kinyitottam a szemeimet, és önkéntelenül is mosolyra fakadtam. Magam mellé pillantottam, de Lukenak nyoma sincs. Hol lehet? Hirtelen nyílik a fürdő ajtó, és Luke lép ki rajta a derekán egy törülközővel, hajából még csöpögött a víz. Ismét elmosolyodtam, majd amikor Luke is észrevette, hogy ébren vagyok, ő is elmosolyodott.

  - Jó reggelt! – köszöntött. Felálltam a helyemről, majd odaballagtam Luke elé. Átkarolta a derekam, majd lassan megcsókolt. Végigvezettem a kezeimet a felkarján, majd az alkarján, végül ismét felvezettem a nyakához, és átkaroltam. Luke lassan tolni kezdett az ágy felé, csókunkat nem megszakítva mire elmosolyodtam, és hagytam magam. Már ott voltunk az ágy végében, mire nyílt az ajtó, és a három idióta jött be rajta ordítozva, hogy „jó reggelt fiatalok!” Lassan elváltunk Lukekkal, és a három fiúra néztünk, akik szintén minket bámultak. Most nem volt kínos a helyzet, egyedül csak idegesek voltunk rájuk egy kicsit, hogy miért nem tudnak először is kopogni, másrészt pedig minek kell nekik folyton minket megzavarni. Mindegy.

  - Bocsi gyerekek, de kíváncsiak voltunk, mit csináltok. – húzogatta a szemöldökét Michael. Megforgattam a szemeimet, Luke pedig játékosan beleütött a vállába.

  - Na, elég legyen! Szóval? Mit csinálunk ma? – dobta le magát Calum a fotelba.

  - Nem tudom. Nem akartok elmenni moziba? – vetettem fel az ötletet. 

  - Tegnapelőtt voltunk. – nyafogott Ash.

  - Hé, Cat! – szólított meg Calum.

  - Hm? – hümmögtem.

  - Miért van rajtad Luke pólója? – mosolygott. A pólómra néztem, majd felfogtam, hogy tényleg Luke pólója van rajtam. Tudtam, hogy emiatt Ash azt hinné, hogy AZ történt, és kitekerné Luke nyakát, pedig semmi nem történt higgyétek el! Ránéztem Ashre, aki Lukera fújtatott.

  - Fuss. – mormogta magában Ashton, mire Luke után eredt, aki Ash elől menekült. Lefutottak az emeletről, majd vissza a mi szobánkba. Közben hallottam, hogy Luke olyanokat mondogat, hogy „Nem történt semmi, hagyjál már!” Persze Calum, és Michael nevetve nézték végig mindezt.

Luke a fotel mögé futott, míg Ash az elé ment, így Luke „biztonságba volt.”

  - Esküszöm, hogy nem csináltam semmit! – mondta Luke.

  - Hm… akkor miért kergetlek még mindig? – egyenesedett ki Ashton. Luke mérges fejet vágott (mivel egész eddig a semmiért menekült.), majd Ash után eredt, aki most Luke elől futott. Mikor megint megjárták az egész házat, és visszatértek a szobába, Luke elé ugrottam játékosan, hogy fejezzék már be. Abbahagyták, majd elhatároztuk, hogy éhesek vagyunk, így lementünk reggelizni.  Azt hiszem ettől a reggelitől, legalább 5 kilót híztam. Remélem látjátok a szarkazmust.

Miután befejeztük a reggelit, mindenki leült a nappaliba, és tévézni kezdett. Én a laptopomon lógtam, míg a többi fiú teljesen el volt merülve a videójátékukban. Egy kicsit kilométer-hiányom volt, szóval el akartam menni sétálni. Felálltam a helyemről, felvittem a laptopomat a szobába, és lementem szólni a fiúknak.

  - Srácok, elmegyek sétálni. – mondtam, miközben a dzsekimet hámoztam le az egyik fogasról. Mikor nem hallottam semmi választ, odanéztem a srácokra, akik meg sem hallották, hogy szóltam nekik. –
Srácok, itt nagyon meleg van, azt hiszem, én levetkőzöm. –játszottam a pasi agyukkal, de semmi. – – Azt mondtam, elmegyek! – emeltem fel a hangom, mire mindegyik fiú elmosolyodott. – Nem úgy…! Idióták… - mosolyogtam én is – Sziasztok – mentem ki az ajtón. A hotelból is kimentem, majd elindultam a hatalmas Los Angeles utcáin. Út közben belebotlottam egy áruházba. Úgy gondoltam, mivel egyedül vagyok, és ráadásul imádom a ruhákat, bementem körülnézni. Köszöntem az eladónak, majd a szoknyák felé vettem az irányt. Oldalra tekintettem, és amit ott láttam lesokkolt. Ott álltak a…