6.fejezet.- Régi/új vendég.

Hey!:)

Meghoztam az új rééééééészt!:)

Szerintem, ma még jön 1 rész, vagy jobb esetben 2 is, de majd meglátjuk!:)

Ezen felül, még azt akartam mondani, hogy kezdtem egy másik blogot is!:)

De nyugi, ezt egyáltalán nem fogom elhanyagolni.

SŐT!!

Mostantól, talán még több, és többször jön rész!:)

Hogy miért?

Mert vannak ötleteim!:)

NAGYON SOK!:o

Na mindegy, szóval, ha valakinek van kedve, nézzen be a másik blogomba is, ami ez:

http://blondegirlsstories.blogspot.hu/

Na mindegy, egyébként ez a blog, (ami egy sorral feljebb van linkelve) NEM EGY FANFICTION!!

Ez csak, egy sima story!:)

Na mindegy, viszont jó olvasást, ehhez a részhez!:)<3

xx

Régi/új vendég.

  - Most mi bajod van? – nézett rám értetlenül.

  - Mondtam, hogy van fiúm. Luke. – magyaráztam.

  - Kit érdekel? – próbált megcsókolni, de ellöktem magamtól.

  - Engem. – vettem feljebb a hangomat.

  - Hé, mi folyik itt? – jött egy hang a hátam mögül. Megfordultam, és egy teljesen hihetetlen személy tárult elém…

  - Asszem, kérdeztem valamit - röhögött. Ezt nem hiszem el!

  - Sara! – mosolyogtam. – Te meg mit keresel itt? – öleltem meg. Nem érdekelt, hogy a mögöttem álló fiú azt sem tudja ki ez a lány.

  - Ashton hívott! Azt mondta, hogy már neked nagyon kéne egy csajos társaság is. – vigyorgott, közben pedig magára mutogatott.

  - Te meg ki vagy? – kérdezte a mögöttem álló értetlen fiú, Max.

  - Én vagyok a Bahamák hercegnője. – mondta tök komolyan Sara. Elnevettem magam. – Amúgy Sara vagyok. – nyújtotta a kezét, és közben kedvesen mosolygott.

  - Csini név. – mondta huncuton Max. Vágtam egy undorodó képet Sara felé.

  - Nagyon nyomulós. – suttogta felém a legjobb barátnőm. Bólintottam egy halványat. – Na, mindegy, asszem nekünk mennünk kell. Igaz Cat? – fordult felém.

  - Igen, asszem… dolgunk akadt. – küldtem egy mosolyt Max felé, majd elindultunk a másik irányba.

***********

  - Mesélj el mindent! Mizu van otthon? – ittam bele éppen rendelt vaníliás Shakembe.

  - Hát ömm… nem sok! Mac, Lara, és Beck remekül van. - Jaj, tényleg ti nem tudjátok! Beck, egy fiú, akivel nagyon jóba vagyunk. Mac mutatott be neki, ugyanis ő ismerte meg legelőször. Mivel az Ő osztálytársa. – És Ash hívott fel engem, ami ÁÁÁ! Ashton Irwin a tesód! Luke Hemmings a pasid! És a 5 Second of Summerrel  élsz együtt. – vette kicsit feljebb a hangját. Oda van ezért a bandáért!

  - Shh! Azért nem akarom, hogy lerohanjanak a 5SOS fanok… - suttogtam.

  - Hú, tényleg te ilyen híres lettél. – meresztette ki szemeit, majd ő is ivott egy kortyot.

  - És meddig maradsz? – kérdeztem.

  - A turné végéig. – vonta meg a vállát.

  - Hú! Ez szupeer! – tapsikoltam lelkesen.

Elfogyasztottuk a Shakeünket, és kiveséztünk mindenfajta témát, amit csak lehetett. Miután mindezzel végeztünk, úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk, ugyanis már dél volt. Ó, és ma megyünk az új állomásra, ami Washington. Jupíííí!

   Mire hazaértünk, már zuhogott az eső. Szerencsére, pont akkor, amikor a háztól már körülbelül 20 méterre lehettünk, szóval elkezdtünk futni az ajtóig. Már éppen nyitottam volna az ajtót, de Sara megállított.

  - Várj! – meredt maga elé, mintha valami ijesztőt látott volna.

  - Mi van? – kérdeztem tőle.

  - Ez a, 5 Second of Summer! – emlékeztetett, mintha nem tudnám. Kimeredt szemekkel néztem rá az ajtóra, majd a lányra.

  - És? – kérdeztem vissza.

  - Ők híresek. – emlékeztetett ismét.

  - Hú, nem mondod? – mosolyogtam.

  - Ne gúnyolódj! Ők… - kezdte volna el, de a bejárati ajtó nyitódott, és Michael állt az ajtóban. Amint Sara észrevette, azonnal a nyakába ugrott. Michael nagyon meglepődött, és míg próbálta megtartani az egyensúlyát, rám nézett.

  - Mikey, bemutatom, a legjobb barátnőmet, Sarat – ütögettem meg a vállát Mikeynak, majd beljebb mentem. Már mindenki lent volt. Luke egy gyors csókkal fogadott, majd visszaült a kanapéra enni.

  - Sara, szállj le Mikeyról! – utasítottam legjobb barátnőmet, aki szófogadóan lemászott a fiúról.

  - Szia Luke! – köszönt Lukenak Sara.

  - Szia. – ölelte meg Luke Sarat, aki szinte ott olvadt el, amin én jót nevettem.

  - Nem vagy éhes, Sara? – kérdeztem a konyhapult mögül.

  - Majd éhen veszek. – ült le elém a bár székre.

  - Srácok, nem láttátok a… Ó, helló! – jött le félmeztelenül, és egy szál alsógatyában (?) Ash, majd mikro észrevette Sarat, elég meglepett feje volt. Saranak majd kiugrottak a szemei, annyira nézte Ashtont. – Itt van a szemem. – röhögött a bátyám. Gondolom észrevette, hogy egy kicsit elkalandozott Sara tekintete. – Jó, hogy itt vagy! – ölelte át a lányt.

**********

   - Mindjárt jövök. – álltam fel a TV nézésből. Igazából nem tudom, hogy miért jöttem el, de valamiért már unatkoztam a képernyő előtt. Felmentem az emeletre, és éppen nyitottam a szobám ajtaját, amikor egy furcsa hangot hallottam Ashton szobája felől. Inkább egy… hogy is fogalmazzak… Olyan mondatokat, hogy „Ne már, Ash!” De elég huncut hangon. Hallatszott, hogy közben mosolyog az illető. Persze felismertem a lányos hang tulajdonosát. Gemma. Tisztán kivehető volt.

  - Kimegyek a mosdóba, egy perc. – hallottam Gemma hangját, és megpróbáltam gyorsan bemenni a szobámba, hogy ne jöjjön rá, hogy hallottam mindezd. Nagyon kínos lenne. Gyorsan próbáltam kinyitni a szobám ajtaját, de persze pechemre pont most nem tudom kinyitni. – Oh, szia Cat! – mosolygott rám Gemma, nem éppen teljesen kiegészült öltözékben. Jóformán volt rajta egy fehérnemű, azaz melltartó, egy bugyi, és Ash pólója. Megköszörültem a torkom a látványra.

  - Szia, Gemma. – próbáltam nem rá nézni.

  - Valami gond van? – kereste tekintetemet. Nem hiszem, hogy leesett neki, hogy azért nem nézek rá, mert elég kínos ez a helyzet, míg én teljesen fel vagyok öltözve, ő pedig alig van ruhában.

  - Nem, csak… - gondolkodtam.

  - Ja, tényleg! Bocsi. – röhögött, majd bement a fürdőbe. Megkönnyebbülten felsóhajtottam, majd tettem egy próbálkozást az ajtóm kinyitásával. Egy véletlen mozdulattal rájöttem, hogy kifelé próbáltam húzni az ajtót, amikor befelé nyílik.

  - Basszus. – „ócsároltam” magam, bénaságom miatt.