4.fejezet.- Lámpaláz

Sziasztok! 

Tudom, ez egy hetes szintű unalomrész lett!

Ne haragudjatok!

Nos, viszont valamit szeretnék mondani! A következő részben, nagy fordulat várható!

Úgy értem, hogy.... NAJÓ! NEM LÖVÖM EL A POÉNT!:P<3

Jó olvasást!:)

xx

Lámpaláz

   - Catarina! Ébredj! Kész a reggeli! – kiabált fel egy hang az emeletről, engem felébresztve. Azt hiszem Ash volt. De nem is ez az érdekes, hanem az, hogy kész a reggeli? Kezdjük ott, hogy reggel 10 óra van, amikor a fiúk még nagyban alszanak, és folytassuk ott, hogy amikor nem én csinálom meg a reggelit, akkor senki. Fura szitu.

  Lassan feltápászkodtam helyemről, egy mély nyújtózkodás illetve ásítás keretében. Úgy döntöttem, megtisztelem a fiúkat azzal, hogy felöltözve megyek le.  Így hát felvettem egy összeállítást, majd bementem a fürdőbe. Hajammal nemigen csináltam semmit, fölöslegesnek tartottam, arcomat viszont annál inkább fedtem be sminkkel. Ne értsétek félre, soha nem viszem túlzásba, és ez most sincs másképp. Na, mindegy, szóval a lényeg, hogy kinézek valahogy, szóval lementem az emeletről.

   - Jó reggelt! – adott egy puszit az arcomra a bátyám.

  - Neked is! – mosolyogtam rá. – Hol vannak a többiek? – néztem körbe, ahol csak Ashtont láttam, rajta kívül viszont egy lelket sem.

  - Előre mentek. – ült le a kanapéra, kezében a reggelijével, azaz vagy 5 darab pirítóssal.

  - Előre? Miért, hova megyünk? – ültem le mellé, miután kezembe adta az én adagomat is.

  - Egy interjúra. – vonta meg a vállát.

  - Hú! Akkor sok sikert! – haraptam bele az egyikbe.

  - Hé, lassan a testel! Te is jössz! – biccentett felém teli szájjal.

  - Ezt hogy érted? – vontam össze a szemöldököm, miközben rágtam egy falatot.

  - Úgy, hogy velünk együtt, rád is kíváncsiak. – fordult felém. – Meghívtak téged is. – mosolygott.

  - Jézusom, ez komoly? Ez… ez nem fog menni. – meredtem magam elé.

  - Mégis miért nem? – nevetett rajtam.

  - Nem tudok kiállni nyilvánosság elé. Lámpalázam lenne. – néztem rá.

  - Jaj, menny már! – bökött a vállamba.

  - Nem, komolyan mondom! Végtelenül lámpalázas vagyok, és rosszul leszek, ha annyi ember előtt kell szerepelnem.

- Nyugodj már le! Alig lesz ott a helyszínen 40 ember. –vonta meg a vállát.

********************

  - Alig lesz 40 ember? – próbáltam túlkiabálni a kb. 150 sikítozó rajongót, akik egy választószalag mögött ugrálgattak, és üvöltözték néha az én nevem, néha pedig pár bandatag nevét, hogy menjünk oda, és adjunk nekik autógrammot, és ilyeneket.

  - Azt hittem, csak ennyien lesznek. – vonta meg a vállát. Idegesen körbenéztem, majd Ashton után mentem, aki az épületbe vette az irányt. Bementünk az öltözőbe, és leültünk a kanapéra. Azaz Ashton ült le, a többi fiú mellé, én viszont fogtam a táskám, és bementem a fürdőbe, hogy átöltözhessek, és rendbe szedjem magam.

  Felvettem a „szereplős rucimat”, kisminkeltem magam, felhúztam egy magas sarkút, és mentem is kifelé.

  - Hú, de csini vagy! – dicsért meg Luke, amint kiléptem az ajtón.

  - Köszönöm. – fordultam körbe játékosan.

  - Azért majd vigyázz, hogy miket mondasz az interjú során. – nevetett Ashton.

  - Miért? – néztem rá értetlenül, majd leültem Luke ölébe.

  - Mert elég kínos kérdéseket fog feltenni. Vagyis, nem csak olyanokat, de lesznek azok is. Fel kell készülnöd rá. – nézett rám. – De nyugi, semmi nyomás. – dőlt hátra a kanapén. Idegesen meredtem magam elé. Mi van, ha valamit elszúrok?

****************

És most, következzenek azok, akikre mind annyian vártunk! Plusz, még egy fő! A csodálatos, Ashton, Calum, Luke, Michael, és a bombázó, Ashton húga, akiért mindenki oda van, Cat! – szólt a műsorvezető hangja már az úgynevezett „színpadról”, ami igazából, egy hosszú kanapéból, egy asztalból, mögötte egy székkel, azaz a műsorvezető helye. Ennyiből állt.

Felballagtunk a „színpadra”, én Luke, és Ash között mentem, közben magam mögött fogtam Ash kezét, ugyanis nagyon féltem. Leültünk a kanapéra, én úgyszintén Ashton, és Luke között ültem.

  - Sziasztok srácok! És persze Cat! Hű, de csinos vagy! – nézett végig rajtam a műsorvezető, Jeff. Nyeltem egy nagyot, majd Ash meglökte az oldalam, hogy megszólaljak.

  - Ömm… köszi. – mosolyogtam rá.

  - Zavarban vagy? – nézett rám ismét.

  - Hát, egy kicsit izgulok. – nevettem. Kezdtem egyre jobban felszabadulni, pedig aligha pár mondatot váltottunk.

  - Látszik rajtad. Nyugi, ez nem életre megy. – nevetett ő is, amit viszonoztam. – Na mindegy, szóval, hallom kijött az új számotok srácok! A címe, Amnesia. –jelentette ki a számomra teljesen exkluzív hírt, mire a kint és a bent lévő rajongók szinte egyszerre sikoltottak fel.

  - Igen, nagy, dolog volt megírni azt a dalt, ugyanis teljesen mélyreható szövege és dallama van, egyaránt. – magyarázott Michael.

  - Értem. – szólt Jeff. – És van olyan személy, akinek ezt a dalt üzenitek? Esetleg egy olyan személy, aki a szerelmetek volt, és elhagyott benneteket, és így akarjátok vele tudatni, hogy mennyire hiányzik nektek? – kérdezte őket Jeff.

  - Nos, tudod, ez olyan dolog, amit az ember nem oszt meg, másokkal de ebben az esetben amiben mi vagyunk elárulhatom, hogy nem, nem azért írtuk ezt a dalt. Azért írtuk meg, hogy mutassunk valamit az embereknek. Nem lelki okból írtuk ezt. hanem a karrierünk érdekében. – nevette el a végét Cal.

  - Hú, ez volt aztán a mélyreható válasz. – mosolygott Jeff.

Végül mikor minden kérdésre válaszoltunk, nagyon jól éreztem magam. Teljesen felszabadultam, és azt hiszem legyőztem egy bizonyos szinten a lámpalázamat. Nagyon örülök, hogy itt lehettem. A rajongók sokszor sikítoztak, amikor Luke például megfogta a kezem, vagy a derekamat karolta át, vagy esetleg csak a kettőnk közötti kapcsolatról volt szó.Mindegy, a lényeg, hogy vége van. Az interjú nagyon késő este volt, így amikor hazamentünk, nem volt nagy meglepetés, a sötétség. Lezuhanyoztam, lemostam a sminkemet, pizsire öltöztem, és Luke karjaiban aludtam el.