20.fejezet.- Új állomás.

Meghoztam az új részt!:)

Ismételten köszönöm Lorettának a kommentet!<3 

Nagyon boldog vagyok, a 20 (!!!) feliratkozó miatt!:)<3

Köszönöm!<3

Jó olvasást!:)

xx

Új állomás.

  - Kérdezhetek valamit? – nézett reménykedve szemeimbe.

  - Persze.

  - Le… leszel a barátnőm? – fogta meg a kezem, és összekulcsolta ujjainkat. Kicsit tátva maradt szájjal néztem először Ashtonra, majd a kezünkre, és ismét Ashtonra. – Szóval? – ismételte magát. Elmosolyodtam, és határozottan kijelentettem…

  - Igen! Igen, leszek! – csókoltam meg.

   -Hű, gyerekek ti már itt tartotok? – rontott be Michael.

   - Neked nem mindegy? – nézett rá Ash a fiúra. Lassanként a többiek is bejöttek. Ránéztem Catre, egy olyan „Ti mit kerestek itt?” fejjel, mire ő csak megrántotta a vállát, és védekezésképp felemelte a kezét, majd leült a kanapéra. Megforgattam a szemeimet, elengedtem Ashtont, majd leültem Cat mellé.

*Cat szemszöge*

A fiúk azonnali hatállyal be akartak rontani, ezzel megzavarni a bent turbékoló cuki kis párt. Próbáltam visszafogni őket, de nem ment. Michael be is rontott ezerrel, és mint előre gondoltam, megzavarta őket. Éppen csókolóztak, és mit ne mondjak rendkívül helyesek voltak. Végre Ashtonnak is van barátnője. Legalábbis remélem, hogy járnak. Nem bírom kivárni, míg hazaérünk, most azonnal akarom tudni, hogy mi történt. Megpróbálom rávezetni Gemmát.

  - Ki kell mennem a mosdóba. – jelentettem ki határozottan, mit sem zavartatva magamat. Gemma összevont szemöldökkel vizslatott engem. Nem esett le neki. – És… sok ott a… pók. – Ez komoly? Pók? Jobb nem jutott eszedbe, Cat? Jézusom… Kimeresztett szemekkel vettem tudomásul, hogy tényleg pókot mondtam. A fiúk értetlenkedve néztek engem, én viszont Gemmára néztem kétségbeesettem, hátha valami csoda folytán leesik neki. – Talán… VALAKI – néztem Gemmára. – ki kísérhetne. – meresztettem a lányra a szemem. Roppant kínos volt. Gemma még mindig értetlenkedve pislogott rám, kénytelen voltam, eltátogni neki, a „Segííts” szót. Meg is tettem, majd egy „leesett” fej után, felállt.

  - Igen, tényleg sok ott a pók, a koncert előtt voltam ott. – tűrögette idegesen a ruháját. Neki is kínos kezdett el lenni. A fiúk egyszerre néztek egymásra, Gemmára, majd rám. Gemmával is egymásra néztünk, majd én is felálltam.

  - Akkor mi megyünk is. Mindjárt jövünk. – ragadtam meg sietősen Gemma kezét, és kifelé kezdtem el gyorsan sétálni, majd magunk mögött becsuktam az ajtót. Nekidőltem, majd felsóhajtottam.

*Michael szemszöge*

- Miért nem lehetett egyszerűen közölni, hogy ki akarnak menni, és ki akarják vesézni, hogy mi is történt veletek. – mutattam, Ashtonra.

*Cat szemszöge*

  - Szóval, mi történt veletek? – kérdeztem izgatottam Gemmát. – Ugye nem szentségtelenítettétek meg azt a kanapét odabent? – néztem rá egyszerre vigyorogva is, és fintorogva is. Gemma játékosan belepöckölt a vállamba.

  - Dehogyis! Tudod, mi féken tudjuk tartani magunkat. – nézett rám.

  - Mintha én nem! – mutattam magamra. Elnevette magát, majd rám nézett.

   - Oké, azt történt, hogy… - kezdte el mesélni. El is mesélte. Izgatottan hallgattam végig ezt a körülbelül 3 percet, míg végigmesélte. Na ebből olyan 2 és fél abból telt, hogy elmondta, hogy Ash, milyen jól csókol. Undi volt végighallgatni. Ashton a bátyám, nem érdekel, hogy csókol. Fújj!

  - Hűha! Ez nagyon cuki! – néztem rá összevont szemöldökkel.

  - Ühüm! Ráadásul olyan jól csókol. – nézett ámuldozva az egekbe.

  - Bla bla bla, már megint az, hogy Ashton, hogy csókol. Nyugi már elég ijesztő volt először is végig hallgatni. Jézusom, én is ezt csinálom Lukekkal? – néztem rá.

  - Tudod Cat, zokon ne vegyed, de mi ma találkoztunk először. És mi? Ti ketten… Jártok Lukekkal? – nézett rám meresztett szemekkel. Ő még nem is tudja?

  - Nem tudtad? Igen, egy ideje. – bólogattam.

  - Nem, nem tudtam. Ma is okosabb lettem. – meresztette ki a szemeit egy pillanatra majd elmosolyodott. Viszonoztam.

  - Jaj, de jó! Jártok Ashtonnal, jártok Ashtonnal. – kezdtem el énekelgetni ezt a 2 szót.

  - Shh! Ezt nem kell mindenkinek tudnia. – nézett a mellettünk kb. 10 méterre lévő srácra.

  - Bocsánat. – kuncogtam. – Ez olyan jó! El kell mondanunk a többieknek.

  - Rendben. – sóhajtott fel. Benyitottunk a szobába, és a négy fiú egyszerre kapta fel ránk a fejét.

  - Képzeljétek… - kezdtem volna el mesélni.

  - Ne fáraszd magad, Ash már elmesélt mindent. – mosolygott Calum. Durcás fejet vágtam Ashnek, aki odajött hozzám.

- Bocsi szívem, de ha nem én mondom el, akkor hallgatóznak az ajtón keresztül. Az pedig csúnya dolog. – adott egy puszit az arcomra. Hú, de utálom, ha azt mondja, „Csúnya dolog!”

---------------------------------------------------

Miután kibeszéltük ezt a témát, hazaindultunk. Ash gyorsan mindenkit lerakott otthon, majd Gemmát is hazavitte.

   - Szerintetek le fognak feküdni? – ült le a kanapéra Michael, miközben húzogatta a szemöldökét.

  - Michael! Először is, épphogy kiléptek az ajtón, másodszor pedig, ez az ő dolguk. – mentem a konyha felé, ugyanis farkas éhes voltam.

  - Jó, de… ez engem is érdekelne! – jött oda mellém Calum.

  - Catnek igaza van! Ne foglalkozzatok ezzel! – karolta át a derekam Luke. Rámosolyogtam, amit viszonzott.

  - Jaj már, csak azért mondod, mert a barátnőd! De a lelked mélyén téged is érdekel. – jelentette ki Michael, mire hangosan elnevettem magam.

  - Te meg min röhögsz? – kérdezte Calum.

  - Hihetetlenek vagytok. – nevettem még mindig, miközben vajaztam egy kenyeret.

  - Ezt kifejtenéd? – vonta össze a szemöldökét Michael.

  - Komolyan, miért érdekel ez titeket? – támaszkodtam a pultra.

  - Mert akkor tudjuk mivel cikizni. – tárta szét a karjait Michael. Jézusom, mintha ez olyan természetes dolog lenne, hogy ezzel cikizik.

  - De gyerekesek vagytok. – sóhajtottam fel, majd folytattam a kenyerem vajazását.

Elkészült a vacsim, amit el is fogyasztottam. Miután nem tehettem meg a helyszínen, itthon gratuláltam a fiúknak a koncerthez, majd felszaladtam a szobámba. Lezuhanyoztam, felvettem a pizsim, lemostam a sminkem, és lefeküdtem aludni. Még nem aludtam, amikor Luke nyitott be a szobába. Mikor észrevette, hogy már próbálok aludni, halkabbra vette a dolgokat, és halkan csukta be az ajtót. Felkapcsolta az ő oldalán lévő kislámpát, hogy ne az én szemembe világítson. Fogott pár cuccot, és bement a fürdőbe. Lezuhanyozott, és közben hallottam, ahogy dudorászik. Elmosolyodtam rajta, majd úgy körülbelül negyed óra múlva kilépett a fürdőből, egy szál alsógatyában. Igen, ilyenkor mind nyitva volt a szemem, csak ő pont nem figyelt. Direkt játszottam egy kicsit, hogy azt higgye, hogy már alszom. Na, mindegy, szóval miután elrakodta az aznapi cuccait, befeküdt mellém az ágyba, majd leoltotta a villanyt. Lágyan átkarolta a derekam, majd úgy aludt el, és én is.

 

------------------------------------

Másnap reggel volt az a nap, amit nem igazán vártam. Ezen a napon megyünk az újjabb állomásra, New Yorkba. Nem örülök, hogy itt kell hagynom Alexet, Gemmát, és a többieket, de Ash megígérte, hogy majd otthonra elhívjuk őket, szóval ez kárpótolt. Valamennyire…

  Na mindegy, szóval amikor felkeltem, Luke még mindig édesdeden aludt mellettem, egyik karját a derekamon pihentette. Megpróbáltam észrevétlenül kibújni mancsai közül, ami sikerült is. Kiléptem az ajtón, és ami ott várt, az…

Új rész, 2 komment után! (az enyémen kívül xD)