19.fejezet.- A bátyám barátnője. Azt hiszem.

Sziasztok!:) 

Mint látjátok, meghoztam az új részt!

Oldalt, van egy szavazás, kérlek szavazzatok, fontos lenne!

Előre is köszönöm!:*

Jaj, tényleg, més azt szeretném kérni, hogy ha tetszik az új kinézet, akkor írjátok meg megjegyzésbe! Nagyon fontos lenne ez is!

Köszönöm szépen!

Jó olvasást!:)

xx

A bátyám barátnője. Azt hiszem. 

  - Catarina Irwin. - bólogattam. – De mindenki Catnek hív. – legyintettem.

  - Jaj Cat, én… annyira sajnálom! Ribancnak neveztelek, rád csuktam az ajtót, és… - hadart zavartan.

  - Hé! Semmi baj! – nyugtattam meg. – Én nem haragszom. – mosolyogtam. – De Ashnek nagyon hiányzol. – húztam el a számat. Gemma mosolyogva lenézett a földre.

  - Akkor… - nézett rám. – Én nem is tudom… - állt fel idegesen.

  - Tessék? Mégis mi a baj? – álltam mellé.

  - Tudod… én még nem hiszem, hogy készen állnék egy kapcsolatra. – ült le megint.

  - Nem azt mondtam, hogy járjatok. – ültem le én is mellé mosolyogva. – Bár az se lenne rossz. – motyogtam, mire elnevette magát.

  - Akkor csak bocsássak meg neki? Annyi elég lenne? – nézett rám reménykedve. – Nagyon szeretem Ashtont, de a kapcsolattól még nagyon tartok. Mi van, ha elszúrok valamit? – feszengett idegesen a padon.

  - Hé, nyugi! Szóval szeretnél járni Ashtonnal, csak félsz a kapcsolattól? – néztem rá. Jelzésképpen csak egy halványat bólintott, mire egy 500  Wattos, mosoly terült az arcomra. – Hiszen ez szuper! – egyenesedtem ki, mire összerezzent, olyan hirtelen kiáltottam fel. – Oh, bocsánat. – tűrtem a fülem mögé egy tincset.

  - Ebben mégis mi olyan jó? – nézett rám értetlenkedve.

  - Ez jó hír, ugyanis akkor nem haragszol rá.

  - Dehogy haragszom. – húzta össze szemöldökét.

  - Figyelj, Ashton aranyos srác. Nem fog még hirtelen követelőzni semmit. Ez nem egy házasság, nem egy terhesség, összeköltözés, vagy hasonló hatalmas dolgok, amiknek egy lány akkora feneket kerít. Ez csak egy kapcsolat. Nem kell tőle elmenekülni – néztem mosolyogva a szemébe, remélve, hogy megfogadja a rejtett tanácsomat, ami az, hogy ne meneküljön ettől a kapcsolattól.

  - Igazad van. – sóhajtott fel. – Szeretem Ashtont! És nem fogok a kapcsolattól elmenekülni. – húzta ki magát. Megkönnyebbülten felsóhajtottam, majd felálltam, és a kezemet nyújtottam Gemma felé.

------------------------------------------

 Gemmával kiötlöttünk egy tervet. Megbeszéltünk mindent ezzel kapcsolatban, majd hazamentünk. A koncert ma este lesz, szóval nagyon izgatott vagyok. Ja tényleg, a tervet még el sem mondtam! De majd kiderül! Meglátjátok!

  Beléptem a bejárati ajtón, majd a nagy senki fogadott.

  - Megjöttem! – kiáltottam, miközben a dzsekimet akasztottam a fogasra, hátha meghallja valaki. De semmi válasz. Furának tartottam, hisz amikor elmentem, még mindenki nagyban itt volt lent a nappaliban, és csak úgy zajlott az élet. Vállat vontam, majd felmentem az emeletre. Behallgatóztam Calum szobájába. Meggyőződtem róla, hogy ő itthon van. Michaellel is ugyanezt tettem, és ő is itthon volt, ahogy Ash is. Ha Luke is itthon van, akkor ő a szobánkban lesz. Benyitottam, és ő ott volt. A laptopját bújta. Mosolyogva léptem közelebb hozzá.

  - Szia. – mosolygott.

  - Szia. – viszonoztam én is.

  - Hol jártál? – vonta össze a szemöldökét.

  - Hm. Titok! – tettem a mutatóujjam a szám elé játékosan.

  - Hahaha! Nagyon vicces! – gúnyolódott, mire elnevettem magam, és lehuppantam az ágyra.

  - Nincs kedvetek csinálni valamit? Olyan unalmas így. – dőltem hátra.

  - Tudod… én nem unatkozom! – mosolygott.

Bekapcsoltam a tévét, hogy azzal üssem el az időt. Kerestem valami nézhetőt, és a képernyőt kezdtem el bámulni.

-------------------------------------------------------

Lassan eljött az esti koncert. Rettentő izgatott voltam, hogy vajon sikerül e, a terv. Nagyon remélem.

Felöltöztem az egyik kedvenc ruhámba, elrendeztem a sminkem, a hajam, és már mentem is le az emeletről, ugyanis a fiúk vagy tizedszerre szóltak, hogy ők már indulnának.

  - Szokjátok meg, hogy egy lánnyal éltek együtt. – szaladtam el a lépcsőn.

  - A hangsúly az EGYEN van. – forgatta meg a szemeit Michael. Ugyanígy tettem, de nem ugyanazért. Felvettem a dzsekim, és már kiindultunk is a kocsihoz.

Odaértünk a koncert helyszínére, és a rajongók már ezresével gyülekeztek az épület előtt. Sokkal többen voltak, mint az előző koncerten. A hátsó ajtón mentünk be, vagy 10 biztonsági kíséretében. Rendkívül frusztráló volt. Vagyis… kényelmetlen.

Bementünk az öltözőbe, majd onnan a fiúk elindultak a színpadra. Lassan a rajongókat is beengedték. Én az öltözőben maradtam, ugyanis „el kellett még intéznem valamit.” Ez a terv része volt. Amúgy ezt a tervet ne valami FBI-os szintűnek tekintsétek. Dehogy. Egyszerűen csak kigondoltunk valamit.

Mikor a fiúk kimentek, Luketól egy gyors csókot kaptam, Ashtől egy puszit a hajamra, a többiektől egy szimpla ölelést. Miután meggyőződtem, hogy mind a négyen elhagyták a szobát, előkaptam a telefonom, és írtam Gemmának.

  „Elmentek, jöhetsz! Ja, és az első folyosó bal oldalt a 3. ajtó. De rájössz a feliratról; „5SOS” Itt várlak.”

Elküldtem, és visszacsúsztattam a táskámba a telefonom. Pár perc múlva Gemma lépett be hevesen az ajtón. Felálltam a székről, és egy öleléssel fogadtam.

  - Tudod a dolgod? – kérdeztem tőle.

  - Igen. És te a tiéd? – kérdezte vissza.

  - Igen.

  - Remek – öleltük meg egymást.

  - Sok sikert! – simogattam meg a hátát, majd kimentem a szobából, és magára hagytam Gemmát. Elmentem arra a részlegre, ahonnan a hozzátartozók, barátok nézhették a koncertet. Ott megismerkedtem Michael, és Calum édesanyjával is. Calumnak van egy húga, Mali-Kua Hood. Hű! És még azt hittem nekem van bonyolult nevem. Abba maradtunk, hogy Malinak szólíthatom.

------------------------------------------------

Lassan vége lett a koncertnek, és a fiúk elmentek a VIP részleghez, hogy ott fotózkodjanak a VIP jegyes rajongókkal. Én is odamentem. Meglepetésemre szinte mindegyik rajongó, velem is akart fotót készíteni. Meglepett. Hatalmas izgatottsággal vártam ki ezt a körülbelül 1 órát, míg végül végeznek a fiúk. Sosem gondoltam volna, hogy ennyi rajongó fog majd jönni. Mikro már az utolsó előtti rajongónál tartottak, írtam egy SMS-t Gemmának, hogy nem sokára mennek a fiúk.

  „Mindjárt megyünk, már csak 1 rajongó van hátra. Készülj!”

  - Te meg mit csinálsz? – jött oda hozzám Ashton, pont miután hozzáértem a ’küldés’ szócskához.

  - Mm… Semmit! – csúsztattam a táskámba. 

  - Valamit nagyon pötyögtél. Mégis kinek írtál? – nyúlt a táskám felé mosolyogva, de ellöktem a kezét.

  - Csak az egyik barátnőmnek… - nevettem.

  - Hm… Nem hiszem el, de most túl, fáradt vagyok kérdezősködni. – karolta át a vállam. – Nos, srácok, mennyünk az öltözőbe. – indult meg velem. Felkuncogtam, hisz tudom mi fog ott ránk várni. Vagyis inkább ki.

  - Te meg min nevetsz? – jött mellénk Calum.

  - Semmi, semmi. – vizslattam még mindig kicsit kuncogva a földet.

  - Nagyon fura vagy ma. – nézett rám összevont szemöldökkel a bátyám.

  - Ch… köszi! Csak úgy árad belőletek a szeretet. – vettem le magamról Ash kezét. Mindenki elnevette magát e mondatomon, majd lassan az öltözőkhöz értünk.

  - Na végree! – nyitott be Michael, de azonnal meg is fagyott, akárcsak a három fiú mögöttem. Gemma állt a szoba közepén. Gyönyörű ruha volt rajta. De ennek most semmi köze ehhez. Na mindegy, szóval most jövök én a tervben.

  - Gyertek srácok! Hagyjuk magukra őket! – fogtam meg Mikey, Cal, és Luke kezét, és kifelé kezdtem húzni őket.

  - De ne már! Én tévézni akarok! – nyafogott Mikey, mire Luke, Cal, és én is belepöcköltünk a feje különböző pontjaiba. – Áú! Jó, felfogtam! …szadisták! – motyogta el az utolsó szót. Mielőtt még becsuktam volna az ajtót, hátrafordultam, és a vállam fölött, eltátogta Gemmának, egy ’sok sikert!’, és kimentünk a szobából, majd a fiúk felé fordultam.

  - Oké, figyeljetek! Gemma most akar kibékülni Ashtonnal, és ha minden igaz… Járni fognak! – villantottam egy hatalmas vigyort, mire mind a három fiúnak leesett az álla. – Mi van? Ennyire nagy dolog, hogy Ashnek barátnője lesz? – tártam szét a kezeimet.

  - Tudod Cat, Ashnek habár már rengeteg lány tetszett, még nem volt hosszú távú kapcsolata. – nézett értetlenül rám Calum.

  - Mindegy. Most meglátjuk mi lesz. Nekik is adni kell egy esélyt. – vontam meg a vállam.

  - Igaz. – mondták mind a hárman egyszerre.

*Gemma szemszöge*

Úristen, úristen, úristen! Teljesen kikészültem. Cat elvégezte a munkáját a tervben, ami az volt, hogy ki vigye innen a három fiút, és lefoglalja őket. Én viszont itt maradtam Ashtonnal. Rettentően izgulok, izzad a kezem, ami rendkívül bizarr, és fogalmam sincs mit mondjak neki. Azok után, hogy a húgát ribancnak tituláltam, rájuk csaptam az ajtót, és azt mondtam Ashnek, hogy többé ne keressen. Már azt is csodálom, hogy egyáltalán a szemébe tudok nézni.

  - Szóval? – zökkentett ki a gondolataimból a fiú.

  - Figyelj Ash… tudom, hogy tettem pár dolgot, amit nem kellett volna, és mondtam is, de hidd el, kérlek, hogy nem gondoltam komolyan. Nem bírnám ki, ha nem keresnél többet. Tudom, hogy most haragszol rám, és látni sem akarsz ezek után, de én… - hallgattatta el hetes szintű hadarásomat egy csókkal. Nem ellenkeztem, de nem is csókoltam vissza. Meglepett e tette.

  - Ne haragudj – döntötte homlokát enyéimnek. Válaszként elmosolyodtam.

  - Nem haragszom. De te sem haragszol rám? – néztem reménykedve szemeibe.

  - Sosem haragudtam. Fura ez a szitu. – nevetett.

  - Miért? – vontam össze a szemöldököm.

  - Mert mind a kettőnk azt hitte, hogy a másik haragszik. – mosolygott. Olyan édes a mosolya. Visszamosolyogtam, és én is megcsókoltam.

  - Gemma… - szakította meg a csókunkat.

  - Mi a baj? – vontam össze szemöldököm.

  - Kérdezhetek valamit? – nézett reménykedve szemeimbe.

  - Persze.

  - Le… leszel a barátnőm? – fogta meg a kezem, és összekulcsolta ujjainkat. Kicsit tátva maradt szájjal néztem először Ashtonra, majd a kezünkre, és ismét Ashtonra. – Szóval? – ismételte magát. Elmosolyodtam, és határozottan kijelentettem…

  - Igen! Igen, leszek! – csókoltam meg.

Új rész, 1 megjegyzés után!