12. fejezet. - Surprise

Hey, my penguins!:)

Meghoztam a réééészt!:D

Jó olvasást!:)

xx

Surprise

*Ashton Irwin szemszöge*

Vége. A bandánk feloszlott, Luke, és Cat szakítottak, Calum, és Michael immáron meleg-párt alkotnak, én Gemmával összeházasodtam, van 2 gyerekünk. Csak viccelek, hehe! Semmi változás nem történt, az előző nap óta. Na, jó helyesbítek. Minden ugyanolyan maradt, egyedül Cat végzett az iskolával, ugyanis 18 lett. Igen, gyorsan elment az idő, de hát, ez van. Sikeresen leérettségizett, és most minden erejét a továbbtanulásra fordítja. Vagyis, még nem tudta meg, hogy felvették e. De még mindig velünk él, hisz mondtam, MINDEN maradt ugyanaz. Csak, Cat nem jár már a suliba. Ennyi.

* Catarina Irwin szemszöge*

Köszi, Ash az infókat. Hehe! Jól becsapott mi? Muhaha! Na, mindegy, igen, 18 lettem. Calum is nemrég lett 18, ahogy Michael is, és Luke is. Persze pár hónappal mindegyik idősebb nálam. De nem sokkal. Ash viszont, 20 éves lett nemrég. Vagyis, nemsokára lesz annyi. Éppen ezért akarunk neki tartani egy meglepetés bulit. Ezt az ötletet, egyébként Calum vetette fel, mi pedig kellőképpen beleegyeztünk. Persze azért néhol valamelyik srác kicsit elragadtatta magát a ’szórakoztatással’ kapcsolatban. Ezen azt értem, hogy Calum sztriptíz táncos lányokat akart, Michael el akart menni egy sztriptíz bárba, Luke sztriptízelni akart. Igen, ezt akart. Persze csak viccnek szánta.

  - Cat! Cat! Cat! Cat! – ismételgette a nevemet az ágyam mellett guggoló Michael, miközben engem bámult. Legalábbis gondolom. Résnyire kinyitottam a szemem, de azonnal vissza is csuktam, ugyanis az erős napfény pont a szemembe sütött.

  - Michael! – szólítottam meg reggeli rekedtes hangomon.

  - Hm? – hümmögött.

  - Megkérhetlek valamire? – kérdeztem tök komolyan.

  - Persze. – vágta rá rögtön, ijedten.

  - Menj egy 10 centit neked, jobbra. – mondtam tök komolyan, mire Mikey felröhögött, majd mellém mászott az ágyba.

  - Kelj fel, reggel 10 van! – kezdte el böködni az arccsontomat, mintha valami ismeretlen anyag lenne.

  - Nem akarok! Végre nem kell suliba mennem, hagyj pihenni! – mondtam durcásan.

  - Mit kell tennem, hogy felkelj végre? – kérdezte huncut hangsúllyal, majd egyik kezét levezette a takaróm alá, és a combomat kezdte el simogatni, amit nem kell megjegyeznem, ha Luke, vagy Ash látott volna, Mikeynak már nem lenne mitől pasinak lennie, majd amikor a rövidnadrágomba akart benyúlni, morogtam egyet, miszerint távolítsa el onnan a kezét, de nem tett semmit, csak felnevetett. Mikor már feleszméltem a bugyim szélén járt a keze, majd ekkor már nem engedhettem tovább.

  - Ha nem veszed el onnan a kezedet Michael Clifford, most rögtön, letépem az ujjaidat! – mondtam halál komolyan, mire Mikey azonnal kivette a kezét onnan, és felállt mellőlem, majd lerántotta rólam a takarót, mire durcásakat nyöszörögtem, és összekuporogtam, de ez sem segített. Michael egy határozott mozdulattal megfogta a csípőm két oldalát, felemelt, és a vállára csapott, majd elindult velem le, az emeletről. Ütögetni kezdtem a hátát, miszerint tegyen le.

  - Michael, tegyél le azonnal! – parancsoltam, de nem csinált semmit, csak nevetett, mire ismét megütöttem a hátát, de ismét semmi.

  - Hát, ti meg mit csináltok? – kérdezte röhögve Ash, egy hatalmas banánnal a kezében (?), amivel Calumot kergette.(?) Michael hirtelen lerakott, mire teljesen kibillentem az egyensúlyomból, és a földön kötöttem ki. De valamiért nem egyedül kerültem a földre.

  - Neked is jó reggelt! – mosolygott alattam Luke. Gyorsan felkeltem Lukeról, és neki is segítettem felállni. Mikor teljesen visszanyertem az egyensúlyomat, odafordultam, a rám gonoszan vigyorgó Michaelhez, és beleütöttem ököllel a vállába.

  - Ennyire rossz ébresztésben, még nem volt részem! – túrtam bele a hajamba, majd elásítottam magam.

  - Tényleg? Még akkor sem, amikor Ash rajtad ugrált? – vonta fel a szemöldökét Cal.

  - Még az sem volt ennyire rossz. Mert utána szépen átkarolt, és mellém feküdt. - egyenesedtem ki.

  - Hát, szívem most Lukeon kötöttél ki. Az is jó, nem? – röhögött Michael, majd bement a konyhába. Mikor meggyőződtem róla, hogy háttal van nekem, de még nem ment el, felé intettem a középső ujjamat. – Inkább, te az enyém! – kiabálta utánam, mire elnyíltak a szemeim. Hogy láthatta meg?

  Bementem én is a konyhába, majd készítettem magamnak reggelit, amit azonnal be is faltam. A nap hátralévő részében a kanapén üldögéltem és nyugodtan olvastam a Szürke Ötven Árnyalatát. Már vagy ezerszer kiolvastam mindegyik részét, de nem tudom megunni. Már kezdett sötétedni, és amikor ránéztem az órára, az este 7-et mutatott. Ejha!

  - Cat, nem akarod végre aktivizálni magad? – jött mellém Cal.

  - Mire gondolsz? – kérdeztem tőle.

  - Mondjuk kijönni velünk medencézni. – vonta meg a vállát.

  - Hm. – gondolkoztam el alsó ajkamba harapva. – Nem. – vágtam rá egyből, majd újra a könyvemnek szenteltem a figyelmemet.

  - Akkor fogalmazok másképp! – jött hozzám közelebb. – Aktivizálni fogod magad, a nélkül a könyv nélkül! – vette ki a kezemből az említett tárgyat, mire én rögtön felálltam.

  - Add vissza a könyvem! – nyúltam utána, de elemelte onnan.

  - Nem! – tette le az asztalra! – Gyere ki! – mutatott az udvar felé.

  - Nem akarok! – tettem keresztbe magam előtt a karjaimat.

  - Hát, jó! – vontam meg a vállát halál nyugodtan, majd a vállára csapott, és úgy kezdett el kivinni az udvarra. Ezt még hányszor kapom meg ma? Elviselve a sorsomat, rákönyököltem a hátára, úgy támasztottam meg a fejem, miközben fejjel lefelé lógtam. Mikro kiértünk, Calum letett, és a medence felé kezdett el lökődni.

  - Nem akarok! – ellenkeztem.

  - Nem kérdetem! – nevetett. Ki tudtam térni előle, és Calum pedig maga esett bele a medencébe. Vagyis, inkább ugrott egy bombát bele, ami elég vicces volt.  

Két kezet éreztem meg derekamon, ahogy magához húz. Elmosolyodtam, hisz tudtam, ki az. Megfordultam, és Luke önelégülten mosolygós arcával találtam szembe magam, majd megcsókolt.

  - Mire ez a nagy vigyor? – vontam össze szemöldököm.

  - Menj fel, öltözz át, vegyél fürdőruhát, van egy meglepetésem! – kacsintott. Értetlen fejet vágtam. Milyen meglepetés? – Menj már! – lökött meg egy kicsit, majd lassan felballagtam a lépcsőn. – Ja, és sminket ne tegyél! – kiabálta utánam. Bementem a szobámba, és úgy tettem, ahogy kért. Felvettem egy hófehér bikinit, fölé pedig egy összeállítást. Hajamat összekötöttem egy laza kontyba, majd már éppen raktam volna fel egy kis sminket, amikor eszembe jutott az, amit mondott. Leszaladtam az emeletről, és Luke már ott állt az ajtóban. Körbenéztem, és a fiúk az udvaron medencéztek.

 - Elmondanád, hogy hova megyünk? Milyen meglepetés? Mikor találtad ki? – kérdezgettem mindent össze vissza, miközben beszálltunk a kocsiba.

  - Mi, ez a sok kérdés? – röhögött. – Maradj csöndben, és várj! – szólt rám kedves hangon, mire megforgattam a szemeimet, és az ablakon lestem ki.

Körülbelül 5 perce lehettünk úton, mikor Luke megállt.

  - Mi az? – néztem rá értetlenül.

  - Most be kell kötnöm a szemed! – mosolygott rám.

  - Mi? – kérdeztem vissza.

  - Fogd be, és csukd be a szemed! – úgy is tettem, majd éreztem, amint egy kendőt köt a szemem elé. Innentől már összefolyt minden. Nem tudom, mióta mehettünk, és hol. Annyit észleltem, hogy Luke megállt a kocsival, és kiszállt az autóból. Halál nyugodtan ültem ott, majd amikor Luke kinyitotta az én ajtómat is, feleszméltem. Megfogta a kezem, és kihúzott a kocsiból.

  - Állj meg itt! – állított valahova. Hallottam, amint becsukja az ajtót, és bezárja a kocsit, majd a hátam mögé nyúl az egyik kezével, másikkal a combom alá, és felemel. Nagyon romantikusan nézhettünk ki. Már nagyon kíváncsi voltam, hogy mi is lehet, az a nagy meglepetés!  Elkezdett vinni valamerre, és mintha egy kicsit besüppedtünk volna valamibe. Hallottam, amint zúg, és csobognak a hullámok. Gondolom a tengernél voltunk. Elmosolyodtam ebbe belegondolva.

  - Min mosolyogsz? – kérdezte miközben még mindig vitt.

  - Nem lehet jó kedvem? – vontam fel a szemöldököm.

  - Ezt egy szóval se mondtam. – nevetett. – Oké, itt vagyunk. – tett le, majd mögém állt, és lassú, kínzó mozdulatokkal kötözte ki az anyagot. – Csukva van a szemed? – kérdezte, még mielőtt levette volna a kendőt.

  - Ühüm. – válaszoltam.

  - Akkor ne is nyisd ki! – utasított. Engedelmeskedtem, majd levette a kendőt, és mellém állt. – Kész vagy? – kérdezte, mire bólintottam. Még mindig csukva volt a szemem. – Nyisd ki a szemed! – utasított. Hallottam hangjában, hogy mosolyog, de nem láttam. Tettem, amit kért, és kinyitottam a szemem. Ezt nem hiszem el…

  Egy kis faház állt előttünk. Körbenéztem, és tényleg a tengerparton voltunk. Gyönyörű volt az a ház. Egyszerű kis fatákolmány volt, aminek az oldalán körbe volt vezetve kis égőkkel borított lámpasor. Gyönyörű volt.

  - Ezt… - dadogtam. Még mindig el voltak válva az ajkaim egymástól. Ezt tényleg ő csinálta? – Ki vagy te, és mit csináltál Luke Hemmingsel? – néztem rá hitetlenkedve. Elnevette magát.

  - Valóban nem vagyok az a romantikus alkat, de… - állt elém, és összekulcsolta mind a két kezünket. – De ezt nem bírtam ki, hogy ne csináljam meg. – mosolygott, majd megcsókolt. Nyaka köré tekertem a karjaimat, majd úgy csókolóztunk tovább. Megharapta az alsó ajkam, mire én a hajába túrtam. Egyszer csak éreztem, hogy egy hatalmas hullám mindkettőnket csurom vizessé áztat. Elváltunk egymástól, és egymásra néztünk, majd egyszerre nevettük el magunkat.

  - A fiúk tudnak erről? – kérdeztem.

  - Igen, tudnak. – bólintott. Elnéztem a válla fölött, és egy kivilágított kis hidat pillantottam meg, ami a vízbe nyúl be. Hirtelenjében kerültem ki Lukeot, majd szaladtam oda. Luke eközben csak nevetett. Mikor odaértem, rámentem a hídra, és csodáltam meg a vizet, Luke mellém jött.

  - Tetszik? – kérdezte bizonytalanul.

  - Jaj, Luke, persze, hogy tetszik! – ugrottam nyakába. – Köszönöm. suttogtam fülébe, mire ismét megcsókolt.

  - Hát, jó, akkor gyere! – csapott Ő IS vállára, és a víz felé kezdett el vinni.

  - Ugye most, nem fogsz beledobni? – nevettem.

  - Nem. – mondta, majd lerakott úgy, hogy a lábamat már a hullámok érjék. – Mert először ezeket le kell venni. – mutatott végig rajtam, mire elnevettem magam.

  - Akkor tegyél érte. – mosolyodtam el csábosan. Luke felhúzta egyik szemöldökét, közben elmosolyodott. Háttal fordított magának, majd elkezdte lehúzni a ruhámnak a cipzárját. Kínzóan lassúan. Mikor végre a zipzár végéhez ért, a vállamra tette a kezét, és a pántokat lehúzta mind a két kezemről, majd az egész ruhát levette rólam. Mivel fürdőruha volt a ruha alatt, így nem álltam előtte sem fehérneműben, sem meztelenül, hanem egy hófehér bikiniben. Lassan elkezdtem hátrálni a vízben, és próbáltam minél dögösebb mozdulatokkal menni hátrafelé, és azt hiszem sikerült is. Luke nyelt egy nagyot, amikor végignézett rajtam, és egyenletesen kifújta a levegőt, amin én elmosolyodtam. Lassan megfordultam, és amikor visszatekintettem a vállam fölött, Luke már utánam jött a fürdőgatyájában. Megálltam, és úgy döntöttem, megvárom. Kicsit elmerengtem a vízben, aminek a hullámai türkizkék színben pompáztak. Elképesztő látvány volt. Két kezet éreztem meg derekamon, amik maga felé fordítottak. Luke még mindig önelégülten mosolygott, majd nagyon lassan megcsókolt, és a bal lábamat az oldalára helyezte, majd a fenekemnél fogva felemelt, és a jobb lábamat is a derekára tette. Így csókolóztunk.

  Nem mondom, nagyon kellemes volt ez a meglepetés. Máskor is elfogadnám… Miután kifürödtük magunkat, bementünk a faházikóba, ahol már várt ránk a romantikus vacsora… Valóságos Pizza. De persze, ez nem volt ellenemre. Tipikus Lukeos romantikus vacsora.